JA

                                                         JÓZSEF ATTILA
                                                         ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL

                                                         Áldalak búval, vigalommal,

                                                         féltelek szeretnivalómmal,

                                                         őrizlek kérő tenyerekkel:

                                                         buzaföldekkel, fellegekkel.

                                                         Topogásod muzsikás romlás,

                                                         falam ellened örök omlás,

                                                         düledék-árnyán ringatózom,

                                                         leheletedbe burkolózom.

                                                         Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,

                                                         szivemhez szívvel keveredsz-e, -

                                                         látlak, hallak és énekellek,

                                                         Istennek tégedet felellek.

                                                         Hajnalban nyujtózik az erdő,

                                                         ezer ölelő karja megnő,

                                                         az égről a fényt leszakítja,

                                                         szerelmes szivére borítja.


                                                                    

Hajnali erdőben most nem jártam,
de itt ez az újpesti fotó tegnapról.