2010. október 13., szerda

Új helyen az Álomállomás

Október 12-én kedden új helyre költözött az Álomállomás Csoport.
A Vizuális Művészeti foglalkozások ezentúl nem a Tűzraktérben lesznek, hanem a VII. kerület Wesselényi utcában, a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület egyik termében.



A hely akadálymentes, lift van, és ami még fontosabb, és bármily meglepő, hogy eddig erre nem volt mód, de itt alkalmunk lesz zenét hallgatni, zenélni, és akkor ugye akár táncolni is....szóval már nem csak vizuális technikákkal dolgozunk, de beindul az összművészet :)  

2010. október 9., szombat

Egy terápiás mese

A zűrzavaros fiókok

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy herceg, aki egy kastélyban élt az anyjával, a királynővel, és apjával a királlyal. Mivel herceg volt, egy nagyon nagy szobában lakott, és nagyon sok mindene volt; sok kis fiókban tartotta őket. Ezek a fiókok furcsa, egymást elütő színekre voltak festve, mint például rózsaszín, sárga, narancs, piros és lila.
Nem voltak címkék a fiókokon, így a herceg dolgai szétszóródva feküdtek a fiókrengeteg mélyén. A herceg nem rendszerezte a dolgait, ezért soha nem tudta, hogy egy adott dolog hol is van.
Nap mint nap hosszú órákat csak keresgéléssel töltött. Hol van ez? Hol van az?
Ez volt a herceg zűrzavaros birodalma.
A helyzet csak súlyosbodott, amikor egyszer kihúzott egy fiókot, hogy megnézze, mi van benne, de a fiókkal együtt a szomszédos fiókokat is kirántotta, olyan sok minden volt már bennük rendetlenül felhalmozva. A herceg dolgai így a földre estek és menthetetlenül összekeveredtek. Ez pedig egyre többször megtörtént újra és újra.
A herceg a teljes napját azzal töltötte, hogy rájöjjön, mi melyik fiókba tartozott, hogy mindent visszategyen oda, ahol volt. Könnyen elképzelheted, hogy ez mennyire nehezen ment, és milyen kevés dolgot sikerült a helyére tennie.
Mindezért az egész udvar népe mérges volt rá. Pedig a szegény herceg nem szándékosan húzott ki egyszerre több fiókot, de hiába, amikor keresett bennük valamit, továbbra is kiestek a bennük lévő tárgyak, és a rendetlen,feltúrt halmok miatt nem tudta különválasztani a fiókokat, ha egyet kihúzott, jött a többi is.
Egyszer egy kisegér, aki a herceg szobájának egyik sarkában lakott, és onnét figyelte nap mint nap a herceg tevékenységét, nem bírta tovább és felkiáltott:
  -  Kis herceg!
Először nem is tudta a herceg, honnan jön a hang, de csakhamar felfedezte a kukucskáló kisegeret az egyik kihúzott fiók mögött. A kisegér folytatta:
  -  Már sok ideje nézlek, és látom, ahogy kihúzgálod az elütő színű fiókjaidat, és azt is látom, ahogy a dolgaid kihullanak a földre, összekeverednek, és egy nagy összevissza halom lesz belőlük. Láttam, hogy mennyi idődet rabolja el az, hogy belezavarodsz a rendetlen birodalmadba, és mindig keresned kell mindent. Nem is tudsz így mást csinálni, mivel ha a fiókjaid kiesnek, és kihullanak a bennük tárolt dolgok, és egy nagy rendetlenségben összekeverednek a földön, minden időd a keresgélésre megy el.
  -  Mire gondolsz? - kérdezte - a herceg. - Azt hittem, hogy minden herceg elütő színű fiókokban tartja a dolgait, amelyek kiesnek, akárhányszor a fiókok kinyílnak!
  -  De hát ez nincs így! - mondta a bölcs kisegér. - Nem vetted még észre, hogy milyen nehezen találod meg a dolgaidat?
  -  Hát lehet, de nem tudok mit csinálni - panaszkodott a herceg. - Muszáj ezekben az elütő színű fiókokban tartani a dolgaimat.
  -  De van, amit megtehetsz - válaszolta a kisegér. - Kifestheted ezeket a fiókokat olyan színűre, hogy passzoljanak egymáshoz. Megcímkézhetsz minden egyes fiókot aszerint, hogy mi van benne, és még kampót is felszerelhetsz rá, hogy ne essen ki, és ne boruljanak ki a földre a dolgaid. Arra is figyelhetsz, hogy ne legyenek úgy megtömve a fiókjaid, hogy ha kihúzol egyet, egy másik is kinyíljon. Ha mindezt megteszed, sokkal több időd lesz, hogy olyan dolgokat csinálj, amelyeket tényleg szeretsz.
A herceg, ahogy végignézett a szobáján és a benne uralkodó káoszon, elgondolkozott mindazon, amit a kisegér mondott neki. Belefáradt már abba, hogy örökké elveszítsen dolgokat, hogy örökké zavart legyen, és örökké csak keresgélnie kelljen.
  -  Megpróbálom! - mondta a kisegérnek.
Először is megkérte a kastély asztalosát, hogy olyan fiókokat csináljon neki, amelyek hátuljában van egy kis kampó, ami megakadályozza, hogy a fiókok kiessenek, ha kihúzzák őket. Ezután a herceg felcímkézett minden egyes fiókot aszerint, hogy mi található benne, és kifestette őket olyan színekkel, amelyek illenek egymáshoz. Csakhamar öröm öntötte el, mikor megtapasztalta, hogy ő is tud rendezett lenni. Amikor keresett valamit, hamar megtalálta. Ki tudta húzni a fiókokat anélkül, hogy kirántotta volna őket. Sőt ki se kellett húzni a fiókokat, a címkék miatt anélkül is tudta, hogy mi hol van.
Azt is észrevette, hogy a többiek már nem dühösek rá a körülötte uralkodó állandó zűrzavar miatt. De a legjobb mégis az az újdonság volt, hogy maradt ideje barátokat találni és játszani, ahogy a többi fiúnak az ő korában.
Nancy Davis / Az Aranytök








Rendszeres olvasók