Van egy novella. Nagyon régen olvastam, tizenévesen, akkor hosszan és gyakran elidőztem benne, és mondhatni a magaménak éreztem, ezért most idemásolom erre a blogra:
Sánta Ferenc: Sárga virág, kék
virág
Senki az égvilágon nem látta,
hogy a kislány elindult az országúton, s nem látta senki azt sem, hogy a
csavargó már ott ült ennek az útnak a szélén, az árokparton.
Éppen akkor kezdett magához
térni a föld, az erdőkben meg a mezőkben már kidugdosták a fejüket a virágok,
és pattanásban voltak a rügyek mindenfelé. Nagyon szép, pompázatos tavasz volt.
Amikor a kislány odaérkezett a
csavargó elé, megállt, aztán odament egészen az árok széléhez, és így szólt.....
[nagyon hosszú lenne itt, úgyhogy a teljes novella itt olvasható]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése