Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy herceg, aki egy kastélyban élt az anyjával, a királynővel, és apjával a királlyal. Mivel herceg volt, egy nagyon nagy szobában lakott, és nagyon sok mindene volt; sok kis fiókban tartotta őket. Ezek a fiókok furcsa, egymást elütő színekre voltak festve, mint például rózsaszín, sárga, narancs, piros és lila.
Nem voltak címkék a fiókokon, így a herceg dolgai szétszóródva feküdtek a fiókrengeteg mélyén. A herceg nem rendszerezte a dolgait, ezért soha nem tudta, hogy egy adott dolog hol is van.
Nap mint nap hosszú órákat csak keresgéléssel töltött. Hol van ez? Hol van az?
Ez volt a herceg zűrzavaros birodalma.
A helyzet csak súlyosbodott, amikor egyszer kihúzott egy fiókot, hogy megnézze, mi van benne, de a fiókkal együtt a szomszédos fiókokat is kirántotta, olyan sok minden volt már bennük rendetlenül felhalmozva. A herceg dolgai így a földre estek és menthetetlenül összekeveredtek. Ez pedig egyre többször megtörtént újra és újra.
A herceg a teljes napját azzal töltötte, hogy rájöjjön, mi melyik fiókba tartozott, hogy mindent visszategyen oda, ahol volt. Könnyen elképzelheted, hogy ez mennyire nehezen ment, és milyen kevés dolgot sikerült a helyére tennie.
Mindezért az egész udvar népe mérges volt rá. Pedig a szegény herceg nem szándékosan húzott ki egyszerre több fiókot, de hiába, amikor keresett bennük valamit, továbbra is kiestek a bennük lévő tárgyak, és a rendetlen,feltúrt halmok miatt nem tudta különválasztani a fiókokat, ha egyet kihúzott, jött a többi is.
Egyszer egy kisegér, aki a herceg szobájának egyik sarkában lakott, és onnét figyelte nap mint nap a herceg tevékenységét, nem bírta tovább és felkiáltott:
- Kis herceg!
Először nem is tudta a herceg, honnan jön a hang, de csakhamar felfedezte a kukucskáló kisegeret az egyik kihúzott fiók mögött. A kisegér folytatta:
- Már sok ideje nézlek, és látom, ahogy kihúzgálod az elütő színű fiókjaidat, és azt is látom, ahogy a dolgaid kihullanak a földre, összekeverednek, és egy nagy összevissza halom lesz belőlük. Láttam, hogy mennyi idődet rabolja el az, hogy belezavarodsz a rendetlen birodalmadba, és mindig keresned kell mindent. Nem is tudsz így mást csinálni, mivel ha a fiókjaid kiesnek, és kihullanak a bennük tárolt dolgok, és egy nagy rendetlenségben összekeverednek a földön, minden időd a keresgélésre megy el.
- Mire gondolsz? - kérdezte - a herceg. - Azt hittem, hogy minden herceg elütő színű fiókokban tartja a dolgait, amelyek kiesnek, akárhányszor a fiókok kinyílnak!
- De hát ez nincs így! - mondta a bölcs kisegér. - Nem vetted még észre, hogy milyen nehezen találod meg a dolgaidat?
- Hát lehet, de nem tudok mit csinálni - panaszkodott a herceg. - Muszáj ezekben az elütő színű fiókokban tartani a dolgaimat.
- De van, amit megtehetsz - válaszolta a kisegér. - Kifestheted ezeket a fiókokat olyan színűre, hogy passzoljanak egymáshoz. Megcímkézhetsz minden egyes fiókot aszerint, hogy mi van benne, és még kampót is felszerelhetsz rá, hogy ne essen ki, és ne boruljanak ki a földre a dolgaid. Arra is figyelhetsz, hogy ne legyenek úgy megtömve a fiókjaid, hogy ha kihúzol egyet, egy másik is kinyíljon. Ha mindezt megteszed, sokkal több időd lesz, hogy olyan dolgokat csinálj, amelyeket tényleg szeretsz.
A herceg, ahogy végignézett a szobáján és a benne uralkodó káoszon, elgondolkozott mindazon, amit a kisegér mondott neki. Belefáradt már abba, hogy örökké elveszítsen dolgokat, hogy örökké zavart legyen, és örökké csak keresgélnie kelljen.
- Megpróbálom! - mondta a kisegérnek.
Először is megkérte a kastély asztalosát, hogy olyan fiókokat csináljon neki, amelyek hátuljában van egy kis kampó, ami megakadályozza, hogy a fiókok kiessenek, ha kihúzzák őket. Ezután a herceg felcímkézett minden egyes fiókot aszerint, hogy mi található benne, és kifestette őket olyan színekkel, amelyek illenek egymáshoz. Csakhamar öröm öntötte el, mikor megtapasztalta, hogy ő is tud rendezett lenni. Amikor keresett valamit, hamar megtalálta. Ki tudta húzni a fiókokat anélkül, hogy kirántotta volna őket. Sőt ki se kellett húzni a fiókokat, a címkék miatt anélkül is tudta, hogy mi hol van.
Azt is észrevette, hogy a többiek már nem dühösek rá a körülötte uralkodó állandó zűrzavar miatt. De a legjobb mégis az az újdonság volt, hogy maradt ideje barátokat találni és játszani, ahogy a többi fiúnak az ő korában.
Nancy Davis / Az Aranytök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése