Üvegmozaik

Üvegmozaik: Kaptunk egy adag csiszolt üvegdarabkát, mindenféle színekben. És mert már nagyon égtünk a vágytól, hogy képpé rendezzük, és mert nem volt cél, hogy bármiféle használati értéke legyen, vagyis a csinálhatásért magáért álltunk neki..., egyszóval, emiatt sem nagyon válogattunk, hogy mi legyen az alap, ami a mozaikképet hordozza, egybetartja majd. Így arra ragasztottuk fel a kis üvegdarabkákat, amit hirtelenjében találtunk, és ez egy négyzet alakú rétegelt lemez volt.
Ragasztónak faragasztót használtunk, ami vízoldhatatlanra szárad, és a száradás utáni napon ki is fugáztuk. Persze az egészből a rakosgatás, rendezgetés volt a legjobb, amit nem én csináltam, de jobb is, mert így lett csak igazán szép! Végül, miután az ide-oda rakosgatott önösen szép tárgyakkal nem nagyon tudunk mit kezdeni, hasznosságot is találtunk neki, mint edényalátét, ami persze akkor a legszebb, ha nincs rajta edény. És elég jól/tartósan szerepelt ebben a minőségében, mert óhatatlan megszerettük... Óhatatlan széthullása, memóriánkból való kihullása után pedig hordozza emlékét ez a bejegyzés. :)

Virtuális Galéria

Ízisz és Ozirisz

A csoport tagjai festményreprodukció részletek/töredékek közül választanak, majd saját elképzelésük szerint egészítik ki azt. Ezen az alkalmon még mindig olajjal festünk. Úgy tapasztalom, hogy a csoport tagjai szívesebben dolgoznak most ezzel a lassan száradó festékkel, mint a gyorsan száradó vizes festékekkel. Ezt szóban is megfogalmazzák.Szabadon kísérleteznek az árnyalatokkal, kedvük szerint átfestik, alakítják a képlékeny formákat, mindaddig, míg szükségét érzik. Azután beszélgetés a képek kapcsán.... 
T, aki különösen fogékony az illékony minőségekre, kiemeli az olajfesték illatát, ami nem kellemetlen számára, én úgy érzékelem, inkább inspiráló lehet..., talán korábbi élményeket hív elő.
Az illatok és szagok illékonysága, számomra az emlékek természetét idézi, T-nek pedig mindez nem egyszerű, napi 24 órás tapasztalás: ahogy emlékek váratlan intenzitással megjelennek, majd észrevétlen semmivé válnak, felidézhetetlenül.

Nyomdázás - festés - textilek - párnák

Lili nyomtatott, illetve kontúrozott-festett párnái

 

Lányok szivárványszín ruhákban, meg madarak és lepkék.

Carmen, Don Jose (és lélekpillangók)

Gyöngyök

Ezek a papírmassza gyöngyök és láncok, - néhol nemezre fűzve, - a Csupaszívek Társaságának kézműves foglalkozásain készültek. A csoport tagjai középsúlyos értelmi sérült fiatalok voltak, kedvük szerint alakíthatták és színezhették a gyöngyöket, majd tetszésük szerinti sorrendben fűzték azokat lánccá. Később az Egyesület akkreditált munkahelyének műhelyében további masszaékszerek készültek, és ezekből el is adtunk néhányat, bár szerintem ezek az eladási késztetések mindig olyan szempontokat hoznak be a folyamatba, ami épp a szabad önkifejező tevékenység ellen hatnak. Gátolják a 'parttalan' kísérletezés folyamatát, egy üzleti terv elvárásait helyezik az önfeledt tevékenykedés fölé, ráadásul egy olyan tervét, ami kényszeredett, - illúzió jelentős hasznot várni ezektől az eladásoktól , részemről még önfenntartást se nagyon remélnék tőlük. :)
...
(Eszter azt mondja, csak értelmetlen, vagy erkölcstelen dolgokkal lehet igazán nagyot kaszálni, de azokkal se mindig.)

Olajjal festünk

A csoport tagjai még sosem próbáltak olajjal festeni, de jelezték, hogy szívesen kipróbálnák. Zenehallgatás után mindenki szabadon kísérletezett az új matériával. A festmény készítője folyamatos intenzív interakcióban volt a készülő képpel, minden előzetes koncepció nélkül, lépésről-lépésre építette fel azt. Az élmények megfogalmazása, megosztása során erről is beszélgettünk....
Plusz megjelenik itt egy szándékolatlan festői gesztus is, a visszatörlésé: egyszerűen abból a helyzetből fakadóan, ahogy T. óvatlanul beletámaszkodott a képbe... :) Érdemes erről is beszélni, visszajelezni, csak a tényt... az már egyéni, hogy ez viszi-e, s merre tovább a beszélgetést.