Egy eleven szőnyeg számára, amilyen Rebecca volt ... akinél hiányoznak a fogalmi gondolkodás struktúrái (hogy úgy mondjam: a láncfonal és a vetülék, tehát maga a szövedék, a szőnyeg), kiváltképp szüksége volt valamilyen mintázatra (vagyis a szőnyeg képi és narratív struktúrájára), mert anélkül valóban felbomolhatott volna a személyisége.
- Nekem valami értelmes dologra van szükségem - folytatta Rebecca. - Az óráknak meg a foglalkozásoknak nincs semmi értelmük... Amit igazán szeretek - fűzte hozzá sóvárogva - , az a színház.
Kivettük hát a csoportból, melyet utált, és sikerült felvetetnünk egy különleges színházi társulatba. Ezt szerette, az itteni munkától összerendeződött. Meglepően jó teljesítményt nyújtott: minden szerepében megkomponált figurával lépett a színpadra - összeszedetten, könnyedén, elegánsan. És ha valaki ma megnézi az egyik előadást, amelyben Rebecca játszik - végképp elkötelezte ugyanis magát a színház és a társulat mellett - , még csak nem is sejtené, hogy valaha szellemi fogyatékos volt. "
Oliver Sacks: A férfi aki kalapnak nézte a feleségét, Negyedik rész: Az egyszerű lelkek világa / Rebecca
Kapcsolódó bejegyzés: Picasso fogyatékossága
 |
| Árnyjáték az Álomállomáson |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése