selyemképek

Időről-időre elővesszük a régebben már próbált technikákat. Mint 2 hete is - az Álomállomás csoportban - papír helyett megint selyemre festettünk, annyiban eltérve az eddigiektől, hogy krétát is használtunk.
Több okból is... A híg selyemfesték nagyon szabadon fut a selymen, és komolyabb tapasztalat híján nehéz tudatosan irányítani ezt a folyamatot. A csoport tagjai pedig ezzel a tapasztalattal nem rendelkeznek.
A közösen megfogalmazott céljaink sem effélék. Viszont mindannyian szeretünk festeni. Ez a tevékenység örömforrás számunkra...
A felfeszített selyem fehérségében csak úgy elkezdeni egy színes formát, fakadhat ebből nem kevés
feszültség, - van amikor épp ezzel 'dolgozunk', de nem most.
Egy közös kép készítésével kezdtük, az egymáshoz kapcsolódás lehetőségével játszva. Először krétával rajzolva, aztán festékkel folyattuk. (A selyemkontúrt nagyon nem akartam használni, fehérsége miatt)
Amúgy izgalmas, hogy az olajpasztell hogyan fékezi a festék futását.
Balra lent a közös kép, mellette Lucáé, fönt Blaze és Friderika festményei. Valahogy témaadás nélkül is mintha mindenki már a nyaralásra készülődne. Azután még eljátszottunk azzal, hogy ki melyik képbe képzelné magát szívesen, melyik helyre utazna el, és arról is beszéltünk, ki melyik helyzetben érezte magát jól/jobban: amikor a közösön, vagy a saját munkáján dolgozott?
Ketten is a tengert-tengerpartot festették, hasonló színekkel. Én úgy látom, amit egyikük a partról, másikuk az ég magasából...
És ahogy minden vendégünk, aki néhány hétre társunkká szegődik, Dóri is velünk festett:

[...]

Viszonylag friss fotókon, a SzomszédKajüt lakójának évekkel ezelőtti, első porcelánfestési kísérletei. Nagymamájának segédlete mellett készültek, s ami jól látható, hogy a vásárolt festék sűrűsége/hígsága,
ezáltal terülése hagyott némi kívánni valót... Ennek orvoslására akkor nyilván nem volt eszköz és mód,
több okból kifolyólag. Az ajándékba készült tányérok pont így ahogy, nagyon kedvesek nekem, és még
az is érdekes, vagy említendő, hogy egyik nekem, másik a kajütlakó apukájának készült, de meg
nem mondom melyik melyikünknek, csak tippelek. :)  Két szét-felé forgó kerék.

Álmaink

Amikor még a Kisképzőn tartottuk az Álomállomás Kreatív csoport foglalkozásait (2010) az egyik alkalommal Tibor ezt a kis agyagplasztikát készítette.Nekem olyan, mintha egy óvó kézben ülne a kicsi emberfigura, egy pörgettyűféle van a fején és a keze ügyében egy másik, amivel mintha játszana.
A pörgettyűről később egy film, az Eredet /Inception(2010) jutott eszembe.
Azt nem tudom, Tibor látta-e. A filmbéli Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) álomtolvaj, aki így szerez értékes információkat másoktól. Nagyszerűen keres, de nincs magánélete, és veszélyes tudása miatt állandóan menekülnie kell. Amikor azt a feladatot kapja, hogy ültessen el egy gondolatot valakinek a fejében, arra is esélyt kap, hogy visszakapja a régi életét, a családját, a gyerekeit. 
 

És ez itt a filmbeli amulett/pörgettyű, aminek a segítségével tulajdonosa megbizonyosodhat arról, melyik világban van éppen, a sajátjában, vagy valaki álmában. :)

 -----

És akkor innen egy bakugrással/szárnycsapással máris Csuang Csou álmában lehetnénk, biztos vagyok benne, hogy ez Tibornak is tetszene :)

„Egyszer régen én, Csuang Csou azt álmodtam, hogy pillangó vagyok, csapongó pillangó, amely szabadnak és boldognak érzi magát, s mit sem tud Csouról. Hirtelen azonban felébredtem, és íme, én voltam az, a valóságos Csou. Most aztán nem tudom, vajon Csou álmodta-e, hogy pillangó, vagy talán a pillagó álmodja éppen, hogy ő Csou? Pedig Csou és a pillangó között biztosan van némi különbség. Íme, ezt nevezem a dolgok (wu) átalakulásának (hua).”

entrée

...ahogy az Álomállomásra 

keddenként megérkezünk...

[transmarin]

Textillkollázs

Ez a textilkép is annak a bizonyos pályázati mottónak az inspirációjára született (Weöres: ...benned a létra...) Az égbe vezető 'lajtorját', lelkem rajta, de itt is látom.

Koala-Lion

Egy blog a múltból - afféle virtuális napló, az együttműködés terepének kiterjesztésére, és a memória megtámogatására...

Álomállomás csoport

Újra éledezik a csoportunk blogja. Luca hívta fel rá a figyelmem, hogy nem találja, ezért nemrég megkerestem és feltöltöttem rá néhány friss képet. Ez itt Friderika textilkollázsa, a Weöres idézet úgy kapcsolódik - lazán - hozzá, hogy egy pályázati lehetőségnek ez volt a mottója, arra készültünk, és am én látom is benne azt a bizonyos létrát

Én-Idő

 - ...sokféle arcunk van. Készítsetek maszkot valamelyik arcotokról, újságkivágásokból! ...és nem a külső hasonlóság a cél...

Szeretem ezt a feladatot, és elég viccesnek látom ezt a mai arcomat. De abszolút magaménak érzem, a hangulatát is*. A játékot vezető 'szerepemben' eléggé megosztódik a figyelmem, vagyis kevésbé odaadottan készítem azt, amit. Mégis fontos az együtt tevékenykedés, van ebben - úgy a készítés során, mint a megbeszéléskor némi mintaadás. A szomjas pillangóknak viszont kifejezetten örültem, mikor rájuk találtam...Többiek maszkjai itt csak jelzésszerűen, mert többre most nincs felhatalmazásom :)  
---
* a csoport előtt egy felismerés, - aminek ehhez a foglalkozáshoz nem volt köze - szomorúvá tett, s bár a kezdésre ezt körünkön kívül tudtam hagyni, érdekes, hogy a maszkomon jól olvasható.

[kétég]

19:20, 19:41

[olvasnivaló]

Van egy novella. Nagyon régen olvastam, tizenévesen, akkor hosszan és gyakran elidőztem benne, és mondhatni a magaménak éreztem, ezért most idemásolom erre a blogra:

Sánta Ferenc: Sárga virág, kék virág

Senki az égvilágon nem látta, hogy a kislány elindult az országúton, s nem látta senki azt sem, hogy a csavargó már ott ült ennek az útnak a szélén, az árokparton.

Éppen akkor kezdett magához térni a föld, az erdőkben meg a mezőkben már kidugdosták a fejüket a virágok, és pattanásban voltak a rügyek mindenfelé. Nagyon szép, pompázatos tavasz volt.

Amikor a kislány odaérkezett a csavargó elé, megállt, aztán odament egészen az árok széléhez, és így szólt.....

[nagyon hosszú lenne itt, úgyhogy a teljes novella itt olvasható] 

Mila's jokes

A fotóról óhatatlanul Exupéry* óriáskígyó-rajza, aztán ahogy elkészültem, erről az egészről, és valójában számomra ide nem illőként, mégis Lynch Az elefántember című filmje ugrott be, szabadon sodródva a képzettársítások során**, és inkább nem gondolnék mélyebben bele...
...de, mert nem tudok leállni, és hogy körbeérjen, egy könyv címe jut még ide (nem feledkezve a fotósról): A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét, - am ezt olvasni is érdemes.
---
* az orvos neve Herceg.
** valamivel később Nádas Pétertől azt olvasom, hogy ő úgy véli, 'valószínűleg nincs olyan kép, emlék, amit a tudat ne őrizne', (....) de 'nincs olyan, hogy előhívás, asszociációs láncok vannak, amelyekről bizonyos dolgok néha előjönnek.' 
Hááát, az én láncaimról is szinte megállíthatatlanul bukkannak fel képek, emlékek, és túl gyakran épp nem azok, amikre akkor, úgy vélem épp szükségem lenne, pedig nyilván én működtetem pont így. Az elvárásaimat is...  :)
---
S ha már elfogadom csapongó elmeműködésemet, egy bakugrással a tegnapi csoportélményben vagyok, egy szituációs játék mentoraként, s ott tapasztalom, hogy az elvárások, melyeket a játszók belőlem vélnek kiolvasni, mennyire gátolják a saját motívumaik megjelenését... Milyen nehéz elhinniük, mert nem ezt erősítik egyéb tapasztalataik, hogy valóban bármit mondhatnak, játszhatnak, s ez a bármi pont az ami akkor abban a pillanatban eszükbe jut... És nyilván ismerős számomra a leblokkolás űrje, - de hát pont ezért játszunk sokat, újra és újra....
---
És hogy mire volt jó ez a bejegyzés? Egyrészt teret engedtem egy késztetésnek, olyan teret, amelyet igen nagy mértékben magam alakítok. Közben óhatatlanul igyekeztem valami fókuszt/fókuszokat adni gondolataim sorának, s még a formálás is a parttalan csapongás ellenszere lehet. Akár ha itt ez kevésbé is tapasztalható. 
Ja, és nem utolsó sorban remekül elszórakoztattam magam. Mindig szerettem írkálni-firkálni, képeket létrehozni, s itt ez annyival vonzóbb nekem, mint egy füzet, vagy géppapír síkjában. Azt is tudom miért, de erről már tényleg nem itt, s főleg nem most...
Lehet látni ezt az idő elb*szásának is, de ki mondja meg...? Van-e értelme? Nem tudom. Most ez van. Megengedem magamnak. Valamikor így festettem képet, aztán selymeket, megannyi hűltidő, ki mondhatja, annak mi volt...?
:) 

[kísérlet gyógyulásra]

gondoltam még egy kép arról a korábbi krízis-kezelésről/feldolgozásról. sokat nem írnék róla: öltögetések monoton ismétlődése, párhuzama a belső monológgal, szétszabás és újrarendezés, gyűrődések érzéki élvezete... csomósodások, gubancok esztétikája, egymáshoz kapcsolt rétegek - cca ebbe feledkeztem bele, érzelgős, minőségi(pure silk) kapca, rongy :)

[holttér, hűltidő]

Mila / '80s

[kísérlet]

...egy korábbi veszteség fel selyembedolgozása... vagyis egy régebbi gyászmunka része / részletei