Mila's jokes

A fotóról óhatatlanul Exupéry* óriáskígyó-rajza, aztán ahogy elkészültem, erről az egészről, és valójában számomra ide nem illőként, mégis Lynch Az elefántember című filmje ugrott be, szabadon sodródva a képzettársítások során**, és inkább nem gondolnék mélyebben bele...
...de, mert nem tudok leállni, és hogy körbeérjen, egy könyv címe jut még ide (nem feledkezve a fotósról): A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét, - am ezt olvasni is érdemes.
---
* az orvos neve Herceg.
** valamivel később Nádas Pétertől azt olvasom, hogy ő úgy véli, 'valószínűleg nincs olyan kép, emlék, amit a tudat ne őrizne', (....) de 'nincs olyan, hogy előhívás, asszociációs láncok vannak, amelyekről bizonyos dolgok néha előjönnek.' 
Hááát, az én láncaimról is szinte megállíthatatlanul bukkannak fel képek, emlékek, és túl gyakran épp nem azok, amikre akkor, úgy vélem épp szükségem lenne, pedig nyilván én működtetem pont így. Az elvárásaimat is...  :)
---
S ha már elfogadom csapongó elmeműködésemet, egy bakugrással a tegnapi csoportélményben vagyok, egy szituációs játék mentoraként, s ott tapasztalom, hogy az elvárások, melyeket a játszók belőlem vélnek kiolvasni, mennyire gátolják a saját motívumaik megjelenését... Milyen nehéz elhinniük, mert nem ezt erősítik egyéb tapasztalataik, hogy valóban bármit mondhatnak, játszhatnak, s ez a bármi pont az ami akkor abban a pillanatban eszükbe jut... És nyilván ismerős számomra a leblokkolás űrje, - de hát pont ezért játszunk sokat, újra és újra....
---
És hogy mire volt jó ez a bejegyzés? Egyrészt teret engedtem egy késztetésnek, olyan teret, amelyet igen nagy mértékben magam alakítok. Közben óhatatlanul igyekeztem valami fókuszt/fókuszokat adni gondolataim sorának, s még a formálás is a parttalan csapongás ellenszere lehet. Akár ha itt ez kevésbé is tapasztalható. 
Ja, és nem utolsó sorban remekül elszórakoztattam magam. Mindig szerettem írkálni-firkálni, képeket létrehozni, s itt ez annyival vonzóbb nekem, mint egy füzet, vagy géppapír síkjában. Azt is tudom miért, de erről már tényleg nem itt, s főleg nem most...
Lehet látni ezt az idő elb*szásának is, de ki mondja meg...? Van-e értelme? Nem tudom. Most ez van. Megengedem magamnak. Valamikor így festettem képet, aztán selymeket, megannyi hűltidő, ki mondhatja, annak mi volt...?
:)