most látom, hogy a

régebbi bejegyzésekből kismillió kép eltűnt. hát ennyit a bloggerről, meg a virtualitásról, meg a ragaszkodásról, veszteségekről, és elengedésről... még nem tudom fogom-e őket pótolni, vagy töröljem a roncsolódottakat? mondjuk így nagyon nem tetszik ez az állapot. kicsit elszomorodtam, hogy miért...??? hogy mi történt? és még nem látom, mi ebben, ami épít engem? de legalább nem kaptam sikítófrászt. legjobban a képek után maradt üres négyszögek irritálnak, hogy kicsúszott kezem közül a kontroll, hogy ronda és töredékes, vagy mintha valamit én rontottam volna el:) de nem. és pont itt történik mindez, a sajátomnak tekintett játszószobámban, a blogomon T_T
---
... és meglettek. nem értem, mi volt ez, az eltelt két órában? de most újra látszanak:)  hát ezért is, kár lett volna idejekorán bepánikolni. van tanulság. lehet kicsit türelmetlen vagyok. de azért nem tetszik, kicsit sem :/

amikor még szinte

peregtek a dolgok - kimúlt idő, meg aki már mind nem vagyok - ajna, naplórészletek - utólag vissza- gondolva, minden "óramű-pontossággal" működött, végül is (tényleg a végén, az utolsó napon, szombaton) lejutottunk gy-be, ott összejőve mindazokkal, akiknek erre igényük volt,         a megbeszélt időben, illetve két óra csúszással m is megérkezett, d pedig ráért, vagy időt szakított, és fantasztikusan fordított,        m-nél pont annyi volt, amennyiért amúgy is eladtuk volna a képeket, nem zavarta, hogy fénymásolat, sőt egyetértett velem abban, hogy az eredetieket nem szívesen adnám oda/el,        pont akkora táskája volt, amibe belefért, aztán elment,        ha a továbbiak is így alakulnak, az egészen kivételes lenne, mondjuk egy kiállítás?        de más,       p elvitte a képeket az r galériába, ahogy korábban meg az mk-ba, mondták neki, némelyik túl édeskés,        ma személyesen is ott voltam, és p mutatott az egyik r-nek az eredetiekből, és a nagyításokból,        érzelmi reakció csepp se, nem is ez a dolga, mellesleg hogy mennyire affektál,       és az egyik gyorsnyomdában kiállítaná a másolatokat, majd ő szeretne válogatni, és találjak ki valami jópofa dolgot, címet vagy valami,       azt is mondta, hogy a galériában nem tudja kiállítani, mert nem illik a profiljukba,        vagy valami, ami ugyanezt jelenti,        rögtön éreztem, hogy nem bírom ezt a nőt:) és körülnéztem a falakon,         meglehet, hogy nem minden, és nem egyformán, de nekem eléggé tetszik, amit csinálok, ez így oké is, nem?        egyébként, per pillanat h is erősen le van szarva, mert az mégis csak a minimum, hogy ha följön, és megmutatom az eredeti lapokat, akkor reménytelenül beléjük szeressen, produkáljon elvonási tüneteket:)        attól meg hányásom van, hogy gy-ben sz azt mondta, hogy majd felhív, mert kéne neki képanyag a cikkéhez stb stb, aztán naná, hogy nem,         nos egyik nap d is beállított, iszonyat álmos voltam és mosdatlan, ő semmit sem intézett abból amit ígért, és nyilván sohasem is fog...           v-nek is írtam, hogy juttassa vissza a képeket a-n keresztül, vagy az a-tól kapott címre vigye el őket, de még nem reagált,        közben egy v-i manus is járt nálam, s-nek a haverja, kicsit hasonlít a cs-ra,        valamiket talán el tud adni, de amit látott nálam, azt úgy látszik nem,        útálok jól nevelten mosolyogni, nem is áll jól, szomorú vagyok,         egy másik pasit is kerestünk ma, de  nem találtuk,    
ő állítólag 8-ért megvenné a pv-t, meg a wm-et, de ma nem volt ott, amikor mi igen,        ó édes istenem, annyira szar a helyzet,        közben egyre épülök le, koszolódok:) és gyengülök, és semmi, de semmi remény,       minden nap megfogadom, hogy hozzáerősödöm, de minden reggel úgy ébredek, hogy örülök, hogy élek, és van valami baljós íz is, hogy meddig kapok még haladékot erre a tökölődésre,        és akkor egy r vagy k déli tizenkettő után kicsivel, csak úgy átgyalogol rajtam, állunk egymással szemben, állunk, kezünkben a szemétdombi vicik-vacakjainkkal, és minden azt demonstrálja, hogy nem csak ma, ő van nyerő pozícióban, én meg a mosdatlan kuncsorgásommal, magam lennék a megtestesült balfék:)
--- 
takarítás közben talált, 3x7 évnél is régebbi naplótöredék, ahogy nagyon kedves, nem csak látásból ismerősöm próbál ráhangolódni a világműködésre, s benne a sajátjára, feltérképezni azt, megtalálni benne a helyét, kapcsolódásait... smiley-k nem voltak akkor

Nem nagyon van kedvem

...kifejteni, hogy épp most miért, de valahogy így érzem magam. Talán egy-két árnyalattal sötétebben. Végül is, az a szeszélyes pezsgőzhetnék, érett bennem, meg talán a pezsgőben is, már vagy két-három éve, és tessék... (am. töretlen bizakodással nézek az elkövetkezők elébe:)

Örkény István

 HIÁBA SIKERÜL EGY VITÁS KÉRDÉST TISZTÁZNI,
MÁRIS OTT A KÖVETKEZŐ TALÁNY

Egy kis rezedaszál kiment az illemhelyre, és helyet foglalt az ülőkén. Ekkor valami szöget ütött a fejébe. Hiszen ő növény, nincs se bélcsatornája, se széklete. Akkor meg mit keres itt?
No, ez legalább tisztázódott! A kis rezeda fölkelt, és dolgavégezetlen visszament a vendégek közé. Amikor a háziasszony (angol királyi vérből, akinek a neve napját ünnepelték) kérdő pillantást vetett rá, visszamosolygott, de csak ennyit mondott magyarázatul:
- Egy kis félreértés történt.
És elindult a büfébe, mert pezsgőzhetnékje lett... Az lesz a jó hecc - gondolta, amikor a karcsú poharakat meglátta -, ha inni sem tudok!

 a képen egy, a fentiektől egészen független talány