2016. október 1., szombat

Nem nagyon van kedvem


...kifejteni, hogy épp most miért, de valahogy így érzem magam. Talán egy-két árnyalattal sötétebben. Végül is, az a szeszélyes pezsgőzhetnék, érett bennem, meg talán a pezsgőben is, már vagy két-három éve, és tessék... (am. töretlen bizakodással nézek az elkövetkezők elébe:)
Örkény István
 HIÁBA SIKERÜL EGY VITÁS KÉRDÉST TISZTÁZNI,
MÁRIS OTT A KÖVETKEZŐ TALÁNY

Egy kis rezedaszál kiment az illemhelyre, és helyet foglalt az ülőkén. Ekkor valami szöget ütött a fejébe. Hiszen ő növény, nincs se bélcsatornája, se széklete. Akkor meg mit keres itt?
No, ez legalább tisztázódott! A kis rezeda fölkelt, és dolgavégezetlen visszament a vendégek közé. Amikor a háziasszony (angol királyi vérből, akinek a neve napját ünnepelték) kérdő pillantást vetett rá, visszamosolygott, de csak ennyit mondott magyarázatul:
- Egy kis félreértés történt.
És elindult a büfébe, mert pezsgőzhetnékje lett... Az lesz a jó hecc - gondolta, amikor a karcsú poharakat meglátta -, ha inni sem tudok!



 a képen egy, a fentiektől egészen független talány

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók