A fákról

        

                                    

Erdőt

nem lehet ültetni.

#erdő

JA*

József Attila Olyan bolond vagy

Olyan bolond vagy
Szaladsz
Akár a reggeli szél
Még elüt valamelyik autó.
Pedig lesikáltam kis asztalomat
És most
Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.
No gyere vissza, ha akarod
Veszek takarót vaságyamra
Egyszerü, szürke takarót.
Illik az
Szegénységemhez, aki szeret téged
És az Úr is szereti nagyon
És engem is szeret az Úr
Nem jön soha nagy fényességgel
Nem akarja, hogy elromoljanak
Szemeim, akik
Nagyon kivánnak látni téged
És nagyon szépen néznek majd terád
Ha visszajössz
Vigyázva foglak megcsókolni
Nem tépem le rólad a kabátot
És elmondom mind a sok tréfát
Mert sokat kieszeltem azóta
Hogy te is örülj
Majd elpirulsz
Lenézel a földre és kacagunk
Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba
A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik
És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

1925 ősze
---



* Számos jelben, szelíden kísér utamon, kezdettől ...

Étellel, csenddel...

Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.

Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.

Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.


(Hervay Gizella: Étellel, csenddel...)

Azt hiszem

JA

                                                         JÓZSEF ATTILA
                                                         ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL

                                                         Áldalak búval, vigalommal,

                                                         féltelek szeretnivalómmal,

                                                         őrizlek kérő tenyerekkel:

                                                         buzaföldekkel, fellegekkel.

                                                         Topogásod muzsikás romlás,

                                                         falam ellened örök omlás,

                                                         düledék-árnyán ringatózom,

                                                         leheletedbe burkolózom.

                                                         Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,

                                                         szivemhez szívvel keveredsz-e, -

                                                         látlak, hallak és énekellek,

                                                         Istennek tégedet felellek.

                                                         Hajnalban nyujtózik az erdő,

                                                         ezer ölelő karja megnő,

                                                         az égről a fényt leszakítja,

                                                         szerelmes szivére borítja.


                                                                    

Hajnali erdőben most nem jártam,
de itt ez az újpesti fotó tegnapról.