Budaörsi művésztelep / +3

 

   rainy day activity.....

Budaörsi művésztelep / +2

 paper works / ideas

Budaörsi művésztelep / 6

  

 handmade paper

Budaörsi művésztelep / 5

 

Budaörsi művésztelep / 4

HADJEK / "words in a foreign language"

Budaörsi művésztelep / 3

Budaörsi művésztelep / 2

 

 paperworks / ideas

 

Bullhead

Mindennapi teendőimre koncentrálok restanciáimat elintézendő, egyéb létproblémákra így nem is jut idő. :) Azért tegnap este megnéztem  Bikanyakat / Bullhead, angol cím jobban tetszik, ( bár a net szerint ebihalat jelent egybeírva, szóval megint egy áthallás :) benne ott a mitologikusabb értelmezés, ami  ember-állat kettősséget, kétminőségűséget jobban hozza. Jó film, erős, érzelmileg is... Gondolatok folyamatosan hullámoznak bennem: hogyan próbál megnyilatkozni a lélek, hogyan jelenhetne meg a megnyomorított, lenyomott, elfedett emberi, egy nem tudatos közmegegyezésen alapuló/közösen működtetett pusztulatban, ahol nincs szeretet, bizalom, a kapcsolatok mind érdekvezéreltek, érdekkel átitatottak.

A férfi világ végletesen torz értékek mentén működteti önmagát. A romlatlannak esélye sincs. Be kell avatódnia ebbe a mechanikus ismétlődésekre épülő, erőszakos, emberietlen/emberi határán túli világba. Ugyanúgy nem tud férfivá érni/ebihal, embrió? kiteljesedni, csak kasztrálódtatni, megőrülni, félresiklani. A nőnek nem osztottak lapot. Nem működik. Passzívak, bizonytalanok, kiszolgáltatottak, uralhatók. A szexualitás meg/nem/jelenése is megérne pár mondatot.
Mindenki nyomorult, lehetőségek csírában elfojtva. Ki lehet szállni szélütöttként, és bele lehet pusztulni, megkísérelve a lehetetlent. Kapcsolódni nem lehet.

Fura, hogy kritikákban azt olvasom, h nem lehet azonosulni a főhőssel. Mikor torzóba regresszálódva, elakadva is, ő az egyetlen szerethető, minden szörnyű, és gyomorforgató agressziója ellenére. Külső elvárásokkal azonosuló forma mögül csak elődereng valami/valaki. Nem is tudnám végigizgulni a filmet, bár nyilvánvaló, hogy a lehetetlenért drukkolok, mert megváltás nincs, drámán feleszmélés talán, de az se nagyon.

Minden érték hiány, teljesség lehetetlen, csonkolt tartalom.

Torz beidegződések reménytelen foglyai.

Kutyafuttában ennyi.
(2011, belga - Rendező: Michael R. Roskam, - főszereplő:  Matthias Schoenaerts / Jacky Vanmarsenille)

Kapu, út, susnyás - Balaton + Steiner idézet

... itthon nyaralok és Steinert olvasok: Életutam. Érdekes, nagyon megnyugtató, nincs is jobb gondűző :) Kiragadva néhány gondolat, ami tetszik, csak idehányva, lehet kicsit kusza lesz így rendezetlen.

„(…) 27 éves koromban tele voltam "kérdésekkel" és "rejtélyekkel" az emberiség külső életére vonatkozólag; ugyanakkor a lélek mivolta és a szellemi világgal való kapcsolata kialakult, kész szemléletként egyre határozottabb formában jelent meg belső világomban.

(…) Annak az eszmevilágnak, amelyben akkoriban éltem, lényeges eleme volt, hogy a fizikai világ nem jelentett számomra valóságot.

(…) És akkor észre kellett vennem, hogy addig alapjában véve milyen kevéssé éltem együtt a külső világgal. Amikor visszahúzódtam az emberekkel való érintkezéstől, mindig újra észrevettem, hogy addig csak a belső világomban észlelt szellemi világban voltam igazán otthon. Ehhez a világhoz könnyen kapcsolódtam. Gyakran gondoltam arra, hogy egész gyermekségem és fiatalságom idején milyen nehezen tudtam érzékeimen keresztül utat találni a körülöttem levő világhoz. Mindig nagy fáradságomba került, hogy emlékezetembe véssem az adatokat, amelyeknek a megjegyzése pl. a külső tudomány területén szükséges. Mindig újból és újból meg kellett néznem egy természeti tárgyat, ha tudni akartam, hogy hívják, tudományosan hova osztályozzák, stb. Azt mondhatnám, hogy számomra a fizikai világ mintegy árnyékszerű, képszerű volt. Képekben jelent meg előttem, ugyanakkor a szellemiséggel való kapcsolatomnak teljesen valóságos jellege volt.

(…) A szellemi világot, … mint valóságot láttam. Az emberek szellemi individualitása egész világosan állt előttem. A fizikai testiség és a fizikai világban végrehajtott tettek csak megnyilatkozásai ennek az individualitásnak. Az individualitás összeköti magát a szülőktől származó fizikai csírával. A halottakat tovább követtem szellemi világbeli útjukon.  Egyszer egy iskolatársam halála után írtam erről a képességemről egy korábbi tanáromnak, … amit azonban meghalt iskolatársamról írtam azt egy szóra sem méltatta.

És így jártam mindenütt, ha a szellemi világról beszéltem. Nem akartak hallani róla. Legfeljebb az történt, hogy ez vagy az valamilyen spiritiszta dologgal jött. Erről viszont én nem akartam hallani. Gusztustalannak tartottam ilyen módon közeledni a szellemiséghez.

(…) A szellemi világban éltem; ismeretségi körömből senki sem követett oda. A velük való érintkezésem abból állt, hogy kirándulásokat tettem az ő világukba. De végül is szerettem ezeket a kirándulásokat. … jó iskola volt ez annak a művészetnek az elsajátítására, hogy szeretettel értsem meg azt, ami még csak nem is igyekszik megérteni, amit én hordozok a lelkemben.

(…) az ember megismerheti a külső világ arcát, ha szeretettel át tudja adni magát neki és ugyanakkor vissza is tud húzódni belső világa szellemiségébe. Így az ember megtanulja azt is, hogy valóban a szellemiségben éljen. A különböző intellektuális álláspontok elutasítják egymást; a szellemi szemlélet viszont éppen csak „álláspontokat” lát bennük. A különböző álláspontok különbözőképpen látják a világot. Olyan ez, mintha egy házat különböző oldaláról fényképeznénk. A képek különbözők; a ház ugyanaz. Aztán körüljárva a házat, átfogó benyomást kapunk róla. Ha valóban a szellemi világban vagyunk, elismerjük az egyes álláspontok helyességét. Az egy álláspontról készített felvételt helyesnek fogadjuk el. Aztán feltesszük a kérdést, hogy ez az álláspont jogosult és helyes-e. …"

​„… amikor az ember a földi létben születése után fejlődni kezd, megismerőn áll szemben a világgal. Először fizikailag szemléli; de ez még csak a megismerés kezdete. Ebben a szemlélésben még nem nyilatkozik meg minden, ami a világban van. A világ lényszerű; de az ember eleinte még nem jut el ehhez a lényszerűséghez. Még lezárja magát előle. Mivel saját lényét nem állítja szembe a világgal, lényszerűség nélküli világképet alkot. Ez a világkép azonban illúzió.

( … ) nem a fizikai világ mögött van egy ismeretlen világ, hanem magában a fizikai világban van a szellemi világ. … Az emberi tudat számára tehát a fizikai világ lényszerű mivolta csak addig van elrejtve, amíg kizárólag az érzékein keresztül észlel. … A megismerés nem leképezése ennek a lényszerűségnek, hanem a lélek beleéli magát ebbe a lényszerűségbe. (...) a lélek mintegy ingalengésben mozog oda és vissza a szellemi lényszerűvel való eggyéválás és az önmagára eszmélés között. Amikor az objektív szellemiségbe merül, tudattalan lesz, amikor pedig önmagára eszmél, tudatába hozza a lényszerűt." (R. Steiner: Életutam)

Ennyi.

Út, fény, susnyás / Balaton

határeset

Melong Nők - Pénteki klub

Téma a hiszti volt, körbejártuk, nem demonstráltuk :) horgolás is volt...

Melong Nöi Kör

                       ...pénteken folytatódik a Melong Klub.....

                       Kedves nők, akik az önismeret rögös útját járjátok! 

                       A kölcsönös bizalom és őszinteség nevében, pénteken újabb klubdélutánt tartunk.

                       Téma a HISZTÉRIA és annak minden nőies és nem nőies formája. 

                       Közben horgolni tanulunk.
                       Helyszín VII.ker. Wesselényi u.13. 1/2 emelet 3. Kapucsengő: 6.
                       Időpont 2014.07.04. péntek, 18 óra
                       belépő: terembér hozzájárulásként 500Ft.
                       Szeretettel várunk. 

                       Györgypál Judit, Orsovszky Gyöngyvér, Grusz Melinda, Kis-Kéry Csilla.

Hajóval a Dunán

Origami hajók, dzsunkák, bárkák: Július 1-én kedden kézműves foglalkozást tartottam egy dunai hajózós nap keretében, 7-14 éves, daganatos betegségből felgyógyult gyermekek számára, a Magyar Adományozói Fórum szervezésében, az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány és a L'Oreal önkénteseinek részvételével...
Kb. 8 fős csoportok "rotáltak", váltották egymást. Hát ez a része nem volt kellemes / kicsit futószalag jelleget adott. Magamtól eszembe nem jutott volna, de változtatni már nem lehetett. A tervem úgy szólt, hogy először "Az én hajóm" címmel origamizunk / több lehetőség is volt: vitorlás, utasszállító stb. - majd a "Hova hajóznál? ill. "A hely ahol jó nekem" témában képet készítünk a papírhajók felhasználásával. Részben a vízi-világ is megidéződött, ez lett volna a tartalék feladat.
A témát-technikát az Álomállomás csoporton is alkalmaztuk/feldolgoztuk, talán kicsit lazábban, merészebben és egyénibben is: