Előzmények / Inspirációk 3.

Azt hiszem a valamikori múmia-

mániámat is idesorolhatom :)

(...előzmények / inspirációk 2.)

Előzmények / inspirációk 2.

...nem ezt akartam, de keresés közben ezt találtam...

 

(...előzmények / inspirációk 1.)

Nárcisz és Ego :)

Még fotók...

spi-vi-ri-vit / inspirációk 1.

Azon gondolkoztam, hogy vajon volt-e bármi előzménye ezeknek a papírtárgyaknak. Persze tudom, hogy volt, de most próbálom sorra venni, hogy amíg szüneteltettem mindennemű 'művészeti' tevékenységet, és 

Kisoroszi kirándulás lenyomatai 2012

azt gondoltam, hogy nem nagyon érdekel az egész, azért akkor is...akkor is, ha most nyáron nagyon nem emlékeztem vissza ezekre, és kifejezetten nyűgösen és szorongva kezdődött az egész művésztelepi lét: hogy itt most nekem csinálnom kell majd valamit :) Persze nem lett volna kötelező, de elvárásként éltem meg megint.

...

Amúgy azt mondja valaki, hogy neki a kiállításon látható papírplasztikákról a fehér gyász jut eszébe. Teljesen egyetértek, tart már egy ideje...

...

...ezek is évekkel korábban készültek, a masszagyöngyök utóéleteként, 

de eddig nem találták a helyüket...

A Holló és a...

Van egy eszkimó "történet" aminek az első felét nem tudom pontosan felidézni, a második fele okés:
A Róka húsra vágyott?, ezért zsákmányolt magának a sötétben*. A Holló fényt kívánt, s a Föld megvilágosodott. - Számomra éppen időszerű meditációs gondolat. - És sokkal "izgalmasabb" így, mint az Aiszóposz-i, vagy a La Fontaine-i változat sajttal/hold, hízelgéssel, és narcisztikus hollóval.

(*A megosztottság és az anyagiba feledkezés kapcsán még esetleg ennyi: „A lelkek testet akartak, s akkor elhagyták [Istent], elmentek tőle”  de: „A lélek a testben csak szállóvendég / egy nap elmegy, mint a kalickából kirepülő madár.” Yunus Emre, anatóliai szúfi költő)

VirtuálisGaléria

Tilla egy korábbi festménye az ÁlomÁllomás csoportban. 

Gyakran dolgozunk kivágott képrészletekkel, mintegy inspirációként. Azt tapasztaltam, hogy a rendszeresen használt sztereotip motívumok, kompozíciók alternatívájaként megjelenő új szereplők új történeteket hívnak elő, a beszélgetéseink is új tartalommal gazdagodnak. Általában előre kivágott elemeket viszek a foglalkozásra, lehetőleg sokat, amiből mindenki maga választhat kedvére. Olykor meg van határozva, hogy mennyit, ill. korlátozva, maximálva van a felhasználható elemek száma. És olyan is volt már, hogy miután mindenki választott képrészletet, majd elhelyezte, és felragasztotta azt a rajzlapjára, váratlanul azt kértem, hogy adjuk azt át továbbrajzolásra/festésre, a mellettünk ülőnek... (Többesszám első személy, mert én is együtt rajzolok/festek a csoporttal, ha csak tehetem.)
Ezt a festményt Tilla végig önállóan komponálta, készítette, a felragasztott képrészleteket olajfestékkel egészítette ki, festette tovább.

Azt hiszem újra elővesszük ezt az anyagot, majd kitalálok újabb feladatokat hozzá.... 

Annyit még, hogy ami most számomra érdekes, hogy Tilla pont középre helyezett egy kis ember csoportot - nekem olyan, mint egy család a háttérben, - ő a szereplők felsorolásán kívül(bácsi, ember, fiú) nem adott értelmezést hozzá, - baloldalt az előtérben pedig kívül rekedve abból a csoportból egy fiú áll, szomorúan, és egyedül/magányosan, a jobboldalra festett két amorf alaktól is elválasztva. Tilla igyekezett megfesteni a fiú képrészletről hiányzó lábait, vagyis egésszé tette a 'csonkolt' figurát, sőt három pöttyöt is festett az ég kékjével a felsőtestére/trikójára, de nem folytatom...

VirtuálisGaléria / ÁlomÁllomás

Rendszeresen agyagozunk a csoporttal, általában valamilyen megadott téma köré szerveződik egy-egy ilyen alkalom. Mondjuk valamilyen mozgásos gyakorlat után emberi figurát mintázunk. 

A képen látható agyag-fiú is egy ilyen alkalommal készült. Pontosabban két egymást követő héten: a csoport tagjai először megmintáztak egy-egy figurát, amit a rákövetkező héten festettek ki. Nincs lehetőség a szobrocskák kiégetésére, de nem is ez a cél. Miután elkészültek a munkák, rögtönzött "kiállítást" rendezünk, majd beszélgetünk: ilyenkor lehetőség nyílik meghallgatni a többiek reflexióit, első benyomásait, illetve megfogalmazni azokat az érzéseket, gondolatokat, amik mintázás közben, illetve az elkészült munkák kapcsán ébredtek/ébrednek. És ez, tapasztalatom szerint, nem is olyan könnyű, mármint kimondani, vagy akár meghallgatni... de erről is lehet beszélni.

A képen látható figura alkotójának a rövidtávú memóriája sérült, alkotás közben többször rácsodálkozott saját munkájára, majd amikor elkészült, kérdések mentén, együtt próbáltuk "kitalálni", hogy kit is látunk? Ki ő? Mi a története? Mit csinál éppen? Milyen hatalmasak a különböző színre festett lábfejek, vagy talán labdákon, golyókon gurul..? T. számos lehetőséget vetett fel, kicsit tanácstalanul, és ezek közül semmiképp sem akaródzott egyet választani, a lehetőségeket leszűkíteni. Szóba kerültek a sárga szemek: "röntgenszemei vannak". 

Számomra pedig különösen érdekes a mozdulat, a felfelé mutató jobb karral, amiről hiányzik a kézfej, és a lefelé, föld felé mutató bal kéz a méretes ujjakkal, és a két lábfej helyén a két hatalmas különböző színű gombóc, - nagyobbak a fejnél, és nem csak azért, hogy stabilan álljon, - amiket a a fordított vörös U alak, a lábszárak kapcsolnak össze... 

Mondjuk az is a történethez tartozik, hogy T. sose tartotta sokra a saját "művészeti" tevékenységét. De szeretett a csoportba járni, ezért még erre is hajlandó volt, sőt az ezzel járó feszültséget is vállalta, a szinte álomszerű alkotást, - ahol a megfogalmazott célok mindig ködbe vesznek, - a "Mit is csinálok most?"- ban való rendszeres felocsúdást. A többiek elismerő megjegyzéseit, a megerősítéseket kétkedő, megengedő mosollyal fogadta, és én úgy láttam, sose látta túl sok értelmét a festésnek, mintázásnak. Pedig mélyen bele tudott feledkezni ezekbe a feladatokba. Igazán mégis azt élvezte, amikor a többiek alkotásairól beszélhetett, ilyenkor szabadjára engedhette a fantáziáját, és az nagyon megy neki. Mindig lelkesen jött, pozitív visszajelzéseket adott, és ezért is sajnálom, hogy már nem jár közénk, meg mert ez nem az ő döntése volt, egy élethelyzet hozta így, de nagyon hiányzik a jelenléte, a reflexiói, kedves, barátságos személye.

Napló-féle lapok

...épp felmerült bennem a kérdés, egy inkarnáción belül hányszor kell/lehet újjászületnem? Jó tudom napmintnap, meg szüntelen, de most másra gondolok. Épp megint sűrűsödnek a lezárások, de a nyitányok még számomra láthatatlanok...

...a csoport is megújulásra vár, érik ez már mióta, itt van halaszthatatlanul a toborzás ideje, erre készülök, eközben találtam rá megint erre a képre.
Újraelevenednek a kiválasztott mondatok, s hogy megfogalmazódik benne a csoporttalálkozások egyik lényegi eleme, a felismert és tudatosított tartalmakról, a dolgok újrarendezésének igényével, és lehetőségével. Arról már nem is beszélve, hogy az idézetek között kétszer is szerepel a szenvedés szó... és vajon mit gondoljak még mindig arról, vagy épp most mi jut róla eszembe, hogy a jobb kézről "hiányzik" a hüvelykujj, ami viszont egyedüli a balon? S hogyan köti őket össze a "családi szombat"?

Hm, olyan ez a blog, mintha magamban beszélnék. Amúgy jólesik. Kicsit csapongok is?
Kezd egyre jobban megjelenni ebben a virtuális naplóban az a működés, ami a fiókjaimban is eluralkodik, sőt akár magamban is megtapasztalom, mint az egymásra rakódó különféle formák és tartalmak látszólagos? rende(ze)tlensége.

Erről eszembe jut most egy terápiás mese Nancy Davistől. A zűrzavaros fiókok a címe: egyszóval van remény, a vágyott rendezettség megteremthető. Talán egyszer a jól belakható elmepalotám is felépül, sőt megvalósul test-lélek-szellem integrált rendszere :) kiegyensúlyozott együttműködése. Elszálltam nem kicsit.
A mese, ha érdekel itt elolvashatod. A terápiás mesékről meg Az Aranytök című kötetben lehet többet megtudni - én nagyon szeretem.

Van egy másik mese is, nem kevésbé izgalmasan kecsegtet azzal, hogy az összeszedettség megvalósítható, a Rendszerető királykisasszonyról szól, de azt majd máskor mesélem el :)

Kiállítás...

Spivirivit

Kiállításra készülve...

...papírozom tovább:

Paperworks