Tilla egy korábbi festménye az ÁlomÁllomás csoportban.
Gyakran dolgozunk kivágott képrészletekkel, mintegy inspirációként. Azt tapasztaltam, hogy a rendszeresen használt sztereotip motívumok, kompozíciók alternatívájaként megjelenő új szereplők új történeteket hívnak elő, a beszélgetéseink is új tartalommal gazdagodnak. Általában előre kivágott elemeket viszek a foglalkozásra, lehetőleg sokat, amiből mindenki maga választhat kedvére. Olykor meg van határozva, hogy mennyit, ill. korlátozva, maximálva van a felhasználható elemek száma. És olyan is volt már, hogy miután mindenki választott képrészletet, majd elhelyezte, és felragasztotta azt a rajzlapjára, váratlanul azt kértem, hogy adjuk azt át továbbrajzolásra/festésre, a mellettünk ülőnek... (Többesszám első személy, mert én is együtt rajzolok/festek a csoporttal, ha csak tehetem.)Ezt a festményt Tilla végig önállóan komponálta, készítette, a felragasztott képrészleteket olajfestékkel egészítette ki, festette tovább.
Azt hiszem újra elővesszük ezt az anyagot, majd kitalálok újabb feladatokat hozzá....
Annyit még, hogy ami most számomra érdekes, hogy Tilla pont középre helyezett egy kis ember csoportot - nekem olyan, mint egy család a háttérben, - ő a szereplők felsorolásán kívül(bácsi, ember, fiú) nem adott értelmezést hozzá, - baloldalt az előtérben pedig kívül rekedve abból a csoportból egy fiú áll, szomorúan, és egyedül/magányosan, a jobboldalra festett két amorf alaktól is elválasztva. Tilla igyekezett megfesteni a fiú képrészletről hiányzó lábait, vagyis egésszé tette a 'csonkolt' figurát, sőt három pöttyöt is festett az ég kékjével a felsőtestére/trikójára, de nem folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése