2015. július 9., csütörtök

Esek, kelek


A napok telnek, néha túl gyorsan is, máskor meg belassulás van, kiszámíthatatlan az idő természete, néha ki is esem belőle... 
Másrészt néha kissé lehangolódom, tegnapi viharban kissé beázott a konyhám, és mert félig-meddig sem vagyok tetőfedő, be tud ez felhőzni kissé. Nem nagy a gáz, csak én vagyok érzékeny. (de, nagy gáz, egyedül kizárt úrrá lennem rajta, pedig egyedül vagyok, s úrhatnámkodni se nincsen kedvem :) persze lesz segítség. 
Minap megnéztem Liza, a rókatündért, annyira el voltak tőle némelyek, de nem szerettem, mert bűvös-bájossá hazudja azt, ami amúgy elég kilátástalan. Persze nyári strandolásra hangolva, kertmozizásra épp jó lehet, annak aki... Én most plafon izzadása, s minden egyéb kapcsán maradok The Homesman kedvelője, na kacagásra az tényleg nem ad okot. Van benne egy hímzett klaviatúra, - a valós melodion hiányában - ezen a hangszeren 'zenél' kényszer-kiszemeltjének a főhősnő, na már ezért megérte, s majd' minden benne is van talán. Időszerű/aktuális. Most ennyit tudtam magamból ide a virtuálisba vetni, nem túl sok, se túl akármi, mára pont elég.


                               ez meg csak úgy idekeveredett: Mila, lánypajtások, meg a levert-orrú...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók