Igazán...

 paprikafácskám utolsó, tavalyi fellángolása, életigenlése (erős volt :)

...vicces, amikor valaki arra kér, hogy ne haragudjak. Ezek szerint úgy gondolja, olyat tett/mondott/gondolt:), amiért haragudhatnék. Vagyis belegondolja/beleélni véli magát az én helyzetembe, és arra jut, hogy talán nekem az ő döntése valahogy nem jó/rossz/fájdalmas/stb., - ha ő lenne a helyemben, akkor ő haragudna, mert mást várna el: például együttműködést, vagy, hogy az ő szempontjai ne kerüljenek egy másiké alá/mögé...
Tehát azt kéri, bocsássak meg, mert a saját jól felfogott érdeke és az enyém nem vág egybe, sőt akár szembe megy, és mentsem őt fel az önzés (ön)vádja alól.
Nem haragszom. Egyrészt, mert tudom, hogy ha ő így, akkor most ezt tudja, fölösleges mást várnom tőle... Másrészt haragudni energiapocsékolás. Kicsit szomorú vagyok. Igyekszem egészen röviden, csak amíg elengedem azt a szándékot, hogy együtt mennyivel jobban tudnánk képviselni a közös ügyet, mert az az, bármi is... Jah, és mert nagyon belátó vagyok, arra is gondolok, hogy ebben a dologban, most nekem egyedül kell eljárnom, akár azokkal a kis akadályokkal megbirkózva, amit a másik/mások állít/anak elém. Nem haragszom. Igazán fantasztikus dolog itt a Földön társakra lelni ideig-óráig ebben-abban, de annak is megvan az íze, ha szabad kezet kapok ;)