Diwali és lassan Újhold :)

Odakint hét-ágra süt a nap, meglepően meleg van, bent kuksolok, újjászületésre készülődöm:) - barátnémat hallgatom irigykedve:) - van ilyen is, meg külső-belső rendeződés, privát csillagüzenet.

Minap találkoztam egy cikkel, nem olvastam el, de mondjuk valami olyasmiről szólt, hogy a születés körüli traumák hatása az anyává születésünkre... persze egyáltalán nem így volt szavasítva. De eszembe juttatta az Aquaworld-ös óriáscsúszdás élményeimet, akkor nem, utólag gondolva csak, hogy így kicsit megkésve próbálhattam pótolni, azt a részt, hogy anno a 'szülőcsatornán' való áthaladás kimaradt... :) (Jó, tudom eléggé más, de szűk barlangjáratokban préselődni, hát attól még mindig pánikolok :)) Így is szorongtam nem kicsit, meg nyűgösködtem, mert mondjuk van minimál zárt-tér iszonyom.., kész idiotizmus, másoknak csúszdázás szimpla:) élvezet.
Ha nem is lettem függő, de volt varázsa, lehet már korábban kellett volna... na.

És még persze rögtön eszembe jutott más is, egy könyv,  Blaze-ről a különleges kisfiúról, aki kitalálta magának ezt, hogy eljátszhassa a saját születését. Röviddel azután, - aminek ugyan nem volt ő maga fültanúja,-  hogy a gyermekpszichiáter a fiú 'másságát' a születés körüli trauma lehetséges következményeként írta le. De végül is úgy tűnik, valami más, a nagynéni beszámolója irányítja akkor Blaze figyelmét saját születésére, hogy milyen lehetett mikor nem kapott elég levegőt... Édesanyja felkínálja a lehetőséget, hogy most megpróbálhatja másként... úgy, hogy legyen elég levegője. Ebbe spec én most beleborzongok. És Blaze akkor ott belemegy. Újra megszületni... (a többi Debra Ginzbergnél. Rég olvastam, de nagyon tetszett)

itt pedig, ahogy  az őszi nap fénye képezi le a falsíkra a
kristálypohár/kehely metszett motívumait. Most épp úgy
tetszik, hogy két gyermekkéz között nyíló lótuszt vélhetek
benne felfedezni. és ennyi