vers mára

 Nagy László
 Ki viszi át a Szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt 

hajakat, verőereket? 

S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,

Ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!
                                                       (1957)