Intenzív stresszt megélnem, a nem értem drámáját, hogy nem megy, mert hülye vagyok, idegen ebben a világban, a teljes elveszettség és reményvesztettség állapotait, ahogy a virtuális útvesztő értelmezhetetlen, és következetességet nélkülöző dzsungelében bolyongtam. Egy mentett meg. Türelmes lélekvezetőm, aki maga sem láthatott e külső szellemi sötétségben az orránál tovább, de helyén volt a szíve, mint a mesében, nem vesztette el a lélekjelenlétét, lelki nyugalmát, miközben kettős kihívás próbálta. (kétségbeesésem, és a szolgáltatás hiányosságai) Köszönöm neki, a megnyugtató szavakat éppúgy, mint a tevőleges segítséget.
Ketten bejártuk a bürokrácia kicsinyes útvesztőjét, engem majdnem felfalt saját labirintusom szörnyetege, az önfeladás, a megsemmisülés vágya. Nyúlcipő.
Sok a "tanulság", ezeket megtartom magamnak. Nagyfeszültség volt, meg se tudtam állni, hogy kiírjam magamból... Csodálom, akiknek mindez egyszerűbb :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése