Egy gyakorlat

Talán nem baj, ha idemásolom a linket, ahol olvasható.
Azt gondolom érdemes a figyelemre :)
http://kuehlewind.org/index.php?option=com_content&view=article&id=204:erzelem-es-erzes&catid=5:lib-cikkek&Itemid=10&lang=de

"Így érzem magam"

A képzésen az első feladatok egyike volt. Egyszer, régen. A krepp-papírt nagyon nehéz tépni. Döcög a kontroll. Ollót meg ugye nem használunk. Szerencsés, ha van alternatíva, csomagolók, színes papírok, selyempapír, batikolt, és egyebek.
Épp nagyon fájt a fejem. Ezt nagyon megjegyeztem. Azóta is a partra sodródott magányos (begyökerezett:) hajót látom benne. Nem beszélve a nagy vörös-pink sziklákról baloldalt.
És arra is, hogy szívesen csináltam. Jó élmény maradt. Az alkotás része, szinte mindig. Azóta is.

 

"Egy fát szemlélek"

„Egy fát szemlélek. Befogadhatom mint képet: meredő oszlop a fényárban, vagy sziporkázó zöldellés, melyet átjár a háttér kék ezüstjének szelídsége. Megérezhetem, mint mozgást: az áradó erezetet a tapadós, törekvő magon a gyökerek szívását, a levelek lélegzését, végtelen közlekedést földdel és levegővel, s magát az ismeretlen növekedést. Besorolhatom a fajtájába, és szemlélhetem mint egyedet: fölépítését és életmódját. Megtehetem, hogy jelenlegiségétől és formájától oly következetesen eltekintek, hogy már nem látom egyébnek, mint a törvény kifejeződésének - azon törvényének, mely szerint az erők szüntelen egymásnak feszülése folytonosan kiegyenlítődik, vagy amely szerint az anyagok összekeverednek és szétválnak… A fa nem benyomás, nem képzeletem játéka, nem kedélyem valamelyik állapota - szemben velem éli világát, és dolga van velem, miként nekem is vele, csak másképpen.”   Martin Buber: Én és Te