"A Paosi-hegy lábánál, a Nyugati tó partján, egy kis faluban lakott egy fiatal pár." (részletek A Nap keresése című meséből) "A férfit Liu Csun-nak, az asszonyt Hui Niangnak hívták. A férfi a földeken dolgozott, az asszony otthon szőtt, font, ruhát varrt. Szorgalmasak és takarékosak voltak és boldogan éltek.
Egyik reggel a Nap lassan emelkedett fel az égboltra. Liu Csun vállára vette a kapáját, kiment a földre, az asszony kikészítette a fonalát és leült a szövőszéke mellé. Hirtelen erős szél támadt, az eget fekete felhők lepték el. Az éppen felkelő Nap eltűnt az égboltozatról.
A Nap nem tűnt fel többé. A világ sötétbe borult, hideg lett, a fák levelei megsárgultak, a virágok kifakultak, a növények nem hoztak termést, …
Hová tűnt el a Nap? … Liu Csunt elkeseríttette, hogy sötétben kell élnie. Bejárta a környékbeli falvakat, látni akarta, hogyan boldogulnak mások. Liu Csun látta, hogy mindenki szenved, ezért elhatározta, hogy megkeresi a fényt, az életerőt, a Napot.
Hazament, és elhatározását megosztotta feleségével is: Megyek, megkeresem a Napot!"
Ezen az alkalmon képzeletben útnak indultunk a január fagyos szürkeségében, hogy megkeressük a fényt.... Egy kört rajzoltunk a lap közepére.... Majd időt hagytunk maguknak, hogy a hallottak belső képpé érjenek, majd tetszőleges technikával alkotva, megmutattuk ezt egymásnak …
Fókuszban: erőgyűjtés, belső készülődés, a megújulás lehetősége. stb.
[Én a mesét úgy gondolnám tovább, hogy a főhős egy R. Steiner gondolattal bátoríthatta magát: „A sötétségbe nézek | Fény jön benne létre | Eleven fény | Ki ez a fény a sötétben? | Én vagyok saját valómban | Énem e valósága Földi létembe nem lép be. | Én csak képe vagyok. | De újra rátalálok...." Van tovább is, de most legyen itt ennyi]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése