Friss reflexiók

fel vagyok dobva. Először, közvetlenül azután, hogy vége lett a csoportnak, úgy éreztem minden erőmet leszívta. Kész. Végem. Azután jött a 180 fokos fordulat, mint egy energiabomba :) és most kíváncsian figyelem a továbbiakat... Tele vagyok ötletekkel, jó érzésekkel, pozitív megélésekkel. Persze azért fárasztó volt, van tanulsága, hogy hol kell változtatni/szűkíteni a kereteken.
A gyerekek arcán láttam valami meglepettséget, csodálkozást, kis zavarodottságot, hogy akkor most itt jól tudhatjuk érezni magunkat, és hogy akarnak együtt játszani. Persze ez nem ilyen sima, nem is olyan könnyű az együttműködés, amúgy is ezzel volnának a gondok... de van remény. Bennem is, hogy épül a bizalom :) Meglátjuk.

Ha pedig ez...

...nem egy teknős háta, mert nem az, akkor inkább az én égig érő hegyem, bármikor felsétálok, élvezem a kínálkozó panorámát.
Most pedig bizakodó vagyok, ami nyomasztott lezártam, s úgy látom nagyon szép, tágas és érdekes perspektíva bontakozik előttem :)
Ennyit mondhatok most.

Mila szerint a kettő ugyan egy: Ő mindig ott sütkérezik a hegy tetején. Az, hogy én mért élem meg olyan gyakran alig lakott, lakhatatlan szigetnek, már legyen az én kérdésem. Annak is költői... :)

folytatás

...az évkezdetet rendesen megszívtam. Igyekszem soha többé két dolgot hamis összefüggésben látni, és csőbe húzni magam :) Mert attól, hogy egyik nap visszautasítok - teljesen jogosan - egy lehetetlen munkát, a másnap érkező ajánlatot mégse kell valami mentőövnek
gondolnom, csak azért, hogy ne kelljen megátalkodott semmirekellőnek éreznem magam. Igen, simán nemet lehet mondani akár 30szor egymás után, 30 elfogadhatatlan ajánlatra. Meg egyszerűbben gondolkozni.
Most elcsesztem egy hetet, ráment egy vagon energiám, szorongtam mint állat, kicsit újra kellett épülnöm a sokkból :) viszont megerősödtem számos tapasztalatban. Úgyhogy van hozadéka is, nem kevés... igen azok a kis reggeli hátfájások is, mert nyilván kicsit túl megpakoltam a cihámat, ideje érik a lomtalanításnak...

Vannak utak amik...

...nem az enyémek, de valamiért csak menet közben 

vagyok hajlandó belátni az előre borítékolhatót.
 

Ha pedig ez nem egy teknős háta, akkor lassan/mielőbb 

meg kell tanulnom úszni. Meg amúgy is.

Olykor a lezárás kidolgozása a legnehezebb, teret 

engedve a tervben a spontaneitásnak. Besokallás amennyit 

árt, használhat is... adott kezdeti energiával :)

Most meg épp itt hergelem magam holnapra.

napfénytető :)

- félemelemelet -

Tilla

Egy kedvelt 'vizus' gyakorlatunk. Választott képrészlet kiegészítése... 

A kitépett fényképrészlet, mint inspiratív elem játszik szerepet itt.

Tilla figyelemre méltó rajza magáért beszél. (!) No comment.

---

Tér-Idő: Kreatív Órák az Álomállomáson :)

Csessze meg!

Ma úgy sikerült kinéznem az ablakon, hogy megláttam, a 'szomszéd' építkezés elcseszte a fél kertet, szépen elkapirgált agyagos sivatag bámul rám szemérmetlen, és kitartón.
Volt előjele.
Kezdődött a puszpáng önfeladásával, azután a dolgos kezek csak kiteljesítették a pusztulást.
Hova tűnt az orbáncfű bokra, kijönnek-e majd a mélyből a nőszirmok az íriszek, meg a többi, had ne soroljam, na és az üröm...?
Az a szép az egészben, hogy egy hónapja már levonultak a munkások, s ma nyilallt belém valami fájdalom, fogalmazódott a hiány.
Mintha csukott szemmel járkáltam volna eddig, még tetszett is a sáros simaságra fektetett pallók kopogása, memóriámból kiestek a zöldek.
Végül is tél van...
Szóval eddig tartott a tagadás, a hárítás, ma megtörtént a tudomásul vétel, a szembesülés, kis indulatkitörés után kezdődhet a feldolgozás, azért érdeklődéssel várom mit hoz majd a tavasz :)
...óhatatlan veszteségek.., gyász, az elengedés stációi...és akkor még mindig csak a kertről beszélek...

Bábok

Most, hogy az elkövetkezőkben nagyobb hangsúlyt fognak kapni a bábok, következik itt majd egy-két  bejegyzés arról, ami eddig történt e témában.

Például, amikor tanórán kívüli foglalkozás keretében, hallássérült gyermekek óvodai és iskola-előkészítős csoportjaiban A Nap, a Hold és a Kakas meséjéhez kapcsolódóan ujjbábokat és síkbábokat készítettünk, majd megelevenítve azokat, közösen játszottuk el a megismert történetet.

 ...ezt a szerkesztett képet túlságosan szeretem 
ahhoz, hogy ki tudjam hagyni innen...

A nagyobbaknál, képkártyák segítségével meséltem el a történetet, a jelenlévő pedagógus pedig jelnyelvvel segítette a gyerekeket a mese befogadásában. 

Ezután röviden beszélgettünk a hallottakról, majd mindannyian elkészítették a három címszereplőt, a résztvevők számára legnehezebb feladatot jelentő ujjbábbal kezdve, aztán a Nap maszk-szerű síkbábját és a hold pálcás bábját is.

Miután megmutattam a gyerekeknek, hogy hogyan fogjuk elkészíteni a Kiskakas figuráját, lépésről lépésre ismételve, együtt haladva mindenki megcsinálta sajátját, kezdve az alkotórészek sablonjainak körülrajzolásával.

(Mindig a csoportok adottságait, a résztvevők megismert képességeit, a rendelkezésre álló időkeretet figyelembe véve készítem elő a folyamatot, indokolt esetben előre kivágva a bonyolultabb formájú elemeket. :)

A papírból kivágott formákat a csoport tagjai fantáziájukat mozgósítva színezték ki, az így elkészített alkotórészeket ragasztással, illetve tűzéssel állították össze, ez utóbbi különösen érdekes volt számukra.

Mindehhez a gyerekek nagy figyelmére és koncentrációjára volt szükség. Az iskola-előkészítő csoport tagjait nagyfokú önállóságra törekvés jellemezte. A bemutatott technikákat megfigyelés után alkalmazták saját munkájukon, kevés segítséget igényeltek, az esetleges tévesztés egyre kisebb ijedtséget, elkeseredést vált ki belőlük, hiszen eddigi találkozásaink során többször is tapasztalhatták, hogy ezek kijavíthatók. 

 ...korábban, Lilivel...

A Nap és a Hold papírfigurájának elkészítése már sokkal egyszerűbb volt számukra, volt, aki többet is készített. Nagy beleéléssel mutatták be az elkészült bábokat, rövid játékban megelevenítve azokat.

Az alkalmazott technikák, pl. a sablon pontos körülrajzolása, a formák kivágása, majd a figura összeállítása többek között a finommotorika,  szem-kéz koordináció fejlesztését célozta, - ez a célzottság a pályázat kötelező eleme volt, én el tudok tekinteni tőle :) - próbára tette, és fejlesztette figyelmüket, akaraterejüket, a szabad színhasználat teret adott önkifejezésüknek, fantáziájuknak. Lehetőség nyílt arra is, hogy játékos környezetben a mesével és a bábokkal való játék inspirálja kommunikációjukat, együttműködésüket.

Látogatottság

Kellett néhány év, hogy a blog nyitása óta az összes látogatottság elérje a bűvös 10000-et. Amúgy nem is bűvös, nem is bájos, csak 'sok' a nulla benne :) Több, mint az egy. Van blog, ami ha jól látom, pl. napi 1000-1500 eléréssel működik. De ez itt nem cél, nem is lesz soha. Volt idő, amikor szakmai felületként használtam, afféle portfólióként, munkaügyekben küldtem tovább a linkjét, hátha... Most, hogy a belső monológ kivetüléseként egészen vegyes lett a tartalom, ezt az előbb említett funkciót át fogom költöztetni egy szakmai weboldalra innen. Nos hát ennyit ma a folyton változóról, egy viszonylag lényegtelen számláló kapcsán... :))

Önarckép - kollázs

...egy művészetterápiás gyakorlat alkalmával, - még a 'kiképző'-csoportban készült.
A pontos instrukcióra már nem emlékszem, de azzal lettünk megkínálva, hogy a csoportvezető által hozott/közkinccsé tett újságokból kitépett/vágott részletek felhasználásával készítsük el a saját portrénkat/önarcképünket.
Mindig izgalmas ilyenkor számomra a választás/válogatás időszaka. Hiszen oly nagy a bőség... Akkor élvezetes egy ilyen gyakorlat, ha maximálisan el tudom engedni magam, ad ez nem kevés biztonságot, magabiztosságot, s ilyenkor olyan magától értetődő minden választás, szinte felkínálják magukat a számomra fontos/jelentős elemek, nem érzem azt a tétovaságot amit az 'élet' bizonyos döntéshelyzeteiben nagyon is. Rá kéne tanulni erre a belső mozdulatra, az 'íze' amúgy már meg van, nem teret engedni a stressznek, mert nagy erő van ebben a tét-nélküliségben, rá lehet dőlni, s hullámozni vele akárhova is... :)))
Hát így.
Előnye a feladatnak, hogy nem kell hozzá rajztudás, (művészetterápiában persze semmihez, de mért gondolom, hogy önarcképnél ez az igény talán fokozottan megjelenhet?), szóval 'készen' talált elemek újrahasznosításával alakul az ön-reprezentatív kép, - egy be- vagy megmutatkozás, nem az akár jól begyakorlott önjellemző szavaink mögé bújva, - s a tudatos képkomponálás során, megjelennek benne akár az illúzióink, s a csoporttársak visszajelzése nélkül is, kis távolságot tartva visszajelzést találhatunk benne a magunkkal kialakított viszonyunkról. Mondjuk.
A többiek visszajelzései meg igazán meglepő tapasztalatokkal kínálhatnak meg... S ez nem kevés, hogy mindenféle igyekezeteink, megmutatkozási szándékaink - tekinthetem ezt akár kapcsolódásaink szándékának is - milyen visszhangra lelnek, milyen reflexiókat keltenek.
---
Értelmi akadályozott felnőttek csoportjában így ezt a gyakorlatot nem csináltuk. Az elvonatkoztatás, absztrakció nehezítettségét éreztem/tapasztaltam akadályként.
Más kollázsoknál az újságokban való tallózás, az általam is tapasztalt bőség zavara gyakran eltérítette a résztvevőket a megfogalmazott 'feladattól', elterelte figyelmüket...
Játszottunk viszont olyat, ezt is sokféleképpen, hogy előkészített elemekből: kivágott arcrészletekből válogatva készítettek/komponáltak újakat....
De amikor Arcimboldótól 'ihletődve' :) mindenféle nem arcrészeket ábrázoló fényképelemeket lehetett arccá rendezni, az zavarba ejtette a csoport tagjait.(megtalálva a ráhangolódás eszközét, s direktebb játékvezetéssel, több segítéssel ez a zavar is elkerülhető, oldható lesz, humor felé elvihető...)
Viszont amikor tisztán grafikai elemekkel játszottuk ugyanezt, akár egy egyszerű kontúrrajzú virágséma már megjelenhetett mint szem... egy gyümölcs, mint orr, stb., s ezeket szinezték aztán kedvük szerint.
Ezeknél az új gyakorlatoknál, a szokatlan  helyzetek tágítják/megnyitják mozgásterünket, lehetőséget biztosítanak a résztvevők számára, hogy saját addig ismeretlen képességeiket megtapasztalják, miközben az új/a szokatlan okozta frusztráció alig észlelhető, vagy szélsőséges megjelenési formáival is számolnom kell, s arra ott, akkor rugalmasan reagálnom, ráérezve a gyakran kimondhatatlanra/a nem, vagy nehezen  verbalizálhatóra, attól függően is, hogy milyen indulat ébred nyomában. De ez már messzire vezetne, amire most itt terem ha volna is, de időkorlátom szab határt... :)

Frissítés

...mivel ebben az elmúlt nyári bejegyzésben eredetileg csak a fotók

voltak, hirtelen ötlettől vezérelve kiegészítettem az emlékeimmel...

Mila's chant

 Recycling
        egy sms margójára :))


Földeljetek! El-
viselnem,
újrahasznosult testem,
nem teher.

Köszönöm jól vagyok!

Vis maior estén:
(hiányzik valami itt még)*
érzelmi katapult.
---

                                                                                     *  kell egy kis távolság,
                                                                                        pánikgomb,

Frissítés

...írtam néhány sort ehhez a régebbihez...

- pause -

Mila ma.
Tisztítókúra.
A belső gyermek hányattatása.
Ennyi.

Epifánia

Míg Karácsony a Názáreti Jézusnak, az embernek a földi születés-ünnepe, a Vízkereszt az érzékfeletti Krisztus születéséé.

"hogy az érzékfeletti Krisztust megérthessük, még egyszer el kell jönnünk. Annak ellenére, hogy belsőleg tisztelettel fordulunk a Jézus születésének ünnepe felé, amit a Karácsony adhat, meg kell tanulnunk érzékeinket a másik Születés felé fordítani, amely János által a Jordánban való keresztelés során lezajlott földi születés." Rudolf Steiner 

- pause -

Rám szakadt a menny helyett a meló,
ezért most kis időre távol maradok.
Addig Mila őrzi a házat itt helyettem,
így néz ki telihold idején.

Odakint egyébként szikrázón tiszta,
csillagos az ég. Teccik.
Aztán majd eldöntöm, hogyan is tovább?
---
Ezt meg most találtam. :) Egy régi kiállítás
kapcsán íródott...

Happy New Year 2015

A Clockwork Orange (1971)