2015. január 23., péntek

Vannak utak amik...

...nem az enyémek, de valamiért csak menet közben 
vagyok hajlandó belátni az előre borítékolhatót.
 
Ha pedig ez nem egy teknős háta, akkor lassan/mielőbb 
meg kell tanulnom úszni. Meg amúgy is.

Olykor a lezárás kidolgozása a legnehezebb, teret 
engedve a tervben a spontaneitásnak. Besokallás amennyit 
árt, használhat is... adott kezdeti energiával :)

Most meg épp itt hergelem magam holnapra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók