Most pedig bizakodó vagyok, ami nyomasztott lezártam, s úgy látom nagyon szép, tágas és érdekes perspektíva bontakozik előttem :)
Ennyit mondhatok most.
Mila szerint a kettő ugyan egy: Ő mindig ott sütkérezik a hegy tetején. Az, hogy én mért élem meg olyan gyakran alig lakott, lakhatatlan szigetnek, már legyen az én kérdésem. Annak is költői... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése