csak, hogy el ne feledjem valahogy működtetni...

KB rajza nekem most pont ide vág. Itt/így érzem magam, 
innen indulok ma. Nagyon lassan közeledem...  :))

"Ha az ember egyszerűen él, akkor elégedettnek kell lennie. Az egyszerűség rendkívül fontos a boldogsághoz. Létfontosságú, hogy teljesüljön néhány vágyunk, és hogy elégedettek legyünk azzal, amink van. Legyen éppen elég élelmünk, legyen ruhánk, legyen tető a fejünk fölött, amely megvéd az elemektől. Végül igen nagy boldogság származik abból is, hogy az egyszerűségből adódóan elkerüljük a szellemi konfúziót/összezavarodottságot és elmélyülhetünk segítőkészségünk kiművelésében." (Napi tűnődés / március 9., Őszentsége a Dalai láma) ...és akkor ehhez még csak annyit fűznék hozzá, hogy: "Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik." (Weöres Sándor: A jóságról / A teljesség felé)

----
Am ez nagyon magasztos így, aztán lehet ellátogatni a szomszéd utcába, ha oda nem hívnak, akkor néhány metrómegállónyira, és lehet elégedetlennek lenni ezzel az egész puritán mártással, belépni a fennköltből láthatatlan világokba, falakkal és fedelekkel fedett boldogtalanságokba, igen, most megint elragadtak az indulatok, de hát épp hányni lenne kedvem, és vagyok olyan szerencsés, hogy volna is mit... Egyszerű és elégedetlen vagyok. Konfúz. Sajnálom....