2015. március 20., péntek

Míg felvágva fekszünk...

...az asztalon. Idegenek kézről-kézre adják a gyermeket.
*
(Lehet azért, hogy itt, visszavonhatatlanul csak elvesztegettünk valamit?)
*
Nehezen találok vissza, távolról hallok hangokat, selevegőmsetestem, anyám példáját követem. Segítség, itt vagyok, visszajönnék, nincs meg a hangom, mit tegyek? Lehet majdnem meg vagyok halva, a nővérek meg leszarnak, bassza meg! :))
*
Na tessék, hát mégis, és nem? de, már megint jóra fordultak a dolgok!
*
Cseppet tán kiestem térből és időből, lehet volt itt egy döntés, nem tudom, de már jövök, betolnak mindjárt a kórterembe...
*
...és akkor végre az apukád, idead téged nekem az én kezembe, mert igen nahát tudod leszvoltvan mégis ideát, neked egy ilyen cukifura anyukád.



---
ja, erről a hullámzásról nehéz leszokni / drama-para-idiot 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók