Egy gyakorlat

Talán nem baj, ha idemásolom a linket, ahol olvasható.
Azt gondolom érdemes a figyelemre :)
http://kuehlewind.org/index.php?option=com_content&view=article&id=204:erzelem-es-erzes&catid=5:lib-cikkek&Itemid=10&lang=de

"Így érzem magam"

A képzésen az első feladatok egyike volt. Egyszer, régen. A krepp-papírt nagyon nehéz tépni. Döcög a kontroll. Ollót meg ugye nem használunk. Szerencsés, ha van alternatíva, csomagolók, színes papírok, selyempapír, batikolt, és egyebek.
Épp nagyon fájt a fejem. Ezt nagyon megjegyeztem. Azóta is a partra sodródott magányos (begyökerezett:) hajót látom benne. Nem beszélve a nagy vörös-pink sziklákról baloldalt.
És arra is, hogy szívesen csináltam. Jó élmény maradt. Az alkotás része, szinte mindig. Azóta is.

 

"Egy fát szemlélek"

„Egy fát szemlélek. Befogadhatom mint képet: meredő oszlop a fényárban, vagy sziporkázó zöldellés, melyet átjár a háttér kék ezüstjének szelídsége. Megérezhetem, mint mozgást: az áradó erezetet a tapadós, törekvő magon a gyökerek szívását, a levelek lélegzését, végtelen közlekedést földdel és levegővel, s magát az ismeretlen növekedést. Besorolhatom a fajtájába, és szemlélhetem mint egyedet: fölépítését és életmódját. Megtehetem, hogy jelenlegiségétől és formájától oly következetesen eltekintek, hogy már nem látom egyébnek, mint a törvény kifejeződésének - azon törvényének, mely szerint az erők szüntelen egymásnak feszülése folytonosan kiegyenlítődik, vagy amely szerint az anyagok összekeverednek és szétválnak… A fa nem benyomás, nem képzeletem játéka, nem kedélyem valamelyik állapota - szemben velem éli világát, és dolga van velem, miként nekem is vele, csak másképpen.”   Martin Buber: Én és Te

A fákról

        

                                    

Erdőt

nem lehet ültetni.

#erdő

JA*

József Attila Olyan bolond vagy

Olyan bolond vagy
Szaladsz
Akár a reggeli szél
Még elüt valamelyik autó.
Pedig lesikáltam kis asztalomat
És most
Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.
No gyere vissza, ha akarod
Veszek takarót vaságyamra
Egyszerü, szürke takarót.
Illik az
Szegénységemhez, aki szeret téged
És az Úr is szereti nagyon
És engem is szeret az Úr
Nem jön soha nagy fényességgel
Nem akarja, hogy elromoljanak
Szemeim, akik
Nagyon kivánnak látni téged
És nagyon szépen néznek majd terád
Ha visszajössz
Vigyázva foglak megcsókolni
Nem tépem le rólad a kabátot
És elmondom mind a sok tréfát
Mert sokat kieszeltem azóta
Hogy te is örülj
Majd elpirulsz
Lenézel a földre és kacagunk
Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba
A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik
És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

1925 ősze
---



* Számos jelben, szelíden kísér utamon, kezdettől ...

Étellel, csenddel...

Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.

Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.

Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.


(Hervay Gizella: Étellel, csenddel...)

Azt hiszem

JA

                                                         JÓZSEF ATTILA
                                                         ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL

                                                         Áldalak búval, vigalommal,

                                                         féltelek szeretnivalómmal,

                                                         őrizlek kérő tenyerekkel:

                                                         buzaföldekkel, fellegekkel.

                                                         Topogásod muzsikás romlás,

                                                         falam ellened örök omlás,

                                                         düledék-árnyán ringatózom,

                                                         leheletedbe burkolózom.

                                                         Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,

                                                         szivemhez szívvel keveredsz-e, -

                                                         látlak, hallak és énekellek,

                                                         Istennek tégedet felellek.

                                                         Hajnalban nyujtózik az erdő,

                                                         ezer ölelő karja megnő,

                                                         az égről a fényt leszakítja,

                                                         szerelmes szivére borítja.


                                                                    

Hajnali erdőben most nem jártam,
de itt ez az újpesti fotó tegnapról.

Egy vers mára

Pilinszky János: Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

1942

Néhány friss fotó a kertből

Viaszkarc

Húsvét hétfőre nincs most friss témám, de az elmúlt héten kipróbáltam/tuk a viaszkarcot, olajpasztellel, hintőporral és tussal.
Temperával is....
Ezek saját kísérleti darabok. Majd folytatnám.

17:18

Börsi séta

Rá kellett jönnünk, hogy

Dixitet hármasban nem jó játszani, ezért ki kellett találnunk a kártyákhoz egy új szabályt. Végül úgy játszottuk, hogy minden körben kiválasztottunk valakit, és mindenki a saját lapjai közül kiválasztotta azt, amelyiket a leginkább őrá jellemzőnek gondolta. Ehhez persze elég jól kell ismerni egymást, nem szabad nagyon sértődősnek lenni, meg azért nagyon provokatívnak sem. Szóval nem teljesen veszélytelen így, de megoldottuk. Ott volt tehát véletlen sorrendben a három lap az asztalon, ezután megpróbáltuk kitalálni, hogy melyiket ki tette. Nem írom le részletesen, mert sokkal bonyolultabb, és követhetetlenebb, mint játszani. Miután mindenkire sor került, eljátszottuk ugyanezt az "ellentéted", a "szuperego", az "árnyék" és "jövő" hívószavakkal is. 5x3 kör. Annyit még változtattunk közben, hogy ha nagyon nem volt a kezünkben 'megfelelő' lap, akkor lehetett még húzni. Megtehettük, nem vérre ment, játék volt. Annak elég jó :)

Ezek nem újak,

rendezkedés közben bukkantam rájuk, úgyhogy most feltöltöm ide.
Nem emlékszem milyen instrukció mentén születtek a tájak, (pedig a 'hívószót' én adtam)
csak arra, hogy utána kivágott alakokból, figurákból válogatva keresett mindenki szereplőket. Ha jól emlékszem, volt aki a máséhoz is ajánlott... Igazából a kísérletezés, a különböző szituációk elképzelése, a történetmesélés volt az érdekes ebben. Elég nagy vidámság közepette.
Készültek fotók a beállításokról, illetve meg lehetett próbálni az ötletek mentén továbbfejleszteni a festményeket szereplőkkel, de nem sokan éreztek késztetést....
Most vannak újabb ötleteim, ennek a nehézkedésnek a leküzdésére :)