...egy friss bemutatkozás

Játék Lilivel

Tegnap este megint kitaláltunk egy játékot Lilivel. Lehet, más ismer ilyet, de mi most játszottuk először, igaz hasonlókat már sokszor...

Lelkiállapotok és rögtönzött szituációk. Ez a lényege. Papírcetlikre összegyűjtöttünk egy csomó hangulatot, érzelmi vagy lélekállapotot, vagy amit annak gondoltunk. Ilyeneket, hogy CSALÓDOTT, LELKES, BOLDOG, BŰNTUDATOS, de volt olyan is, hogy PÖRGŐS, HATÁROZOTT, SZERELMES. 

Mi ketten játszottuk 20 kártyával, amik középen az asztalon hasaltak, vagyis írással lefelé fordítva, na... Az egyik játékos húz egy kártyát, és egy szituációba helyezve magát, a húzott lelkiállapotot mimikával, hanghordozással, tartalmi elemekkel, ezeket kísérő gesztusokkal megjelenítve, megszólítja a társát. Mond néhány mondatot, majd a másik játszó is húz egy érzelmet, lelkiállapotot jelölő kártyát, és ő azt megjelenítve, átélve kapcsolódik a szituba. Törekszenek arra, hogy minél jobban kapcsolódjanak egymáshoz, továbbfűzve a történetet, aminek tartalmát nyilván a megjelenítendő állapotaik is befolyásolják.  Nagyon izgalmasan alakult a CSALÓDOTT és a SÉRTŐDÖTT párosa, vagy a BIZONYTALAN és a KÖNYÖRGŐ interakciója, nem beszélve a REMÉNYVESZTETT és a SZERELMES improvizált duettjéről...

 Ja, és van még egy cél, hogy a játszók kitalálják, hogy a másik éppen mit érez, milyen állapotot jelenít meg. Emiatt elég nehéz, mert rendesen meg kell osztani a figyelmünket. Mi úgy játszottuk, hogy az improvizációból néha kiszólva, bemondtuk a tippünket, vagy beleszőttük a játékba: Örülök, hogy legalább te boldog vagy. ill. Jól látom, te most nagyon csalódott vagy? stb. Ha egyikünk eltalálta, akkor még játszott tovább, míg a másik az övét is felismerte...
A játék során kiderült, jobb ha előbb minden játékos átnézheti a többiek által felírt jelzőket is, hogy valamennyire képben legyen, mert különben nehéz a sok szinonimát végigsorolni egy-egy lehetőségnél.
Lili azt a szemétséget is megcsinálta, hogy már rég kitalálta, h mit játszom, de még hagyott kicsit nyűglődni a pörgős szerepében. Majdnem szétestem a végére. De jó volt. :)

 

 A játék után arra gondoltam, hogy ezt a játékot kipróbálom a csoporton, adaptálva kicsit az aktuális folyamatainkhoz, hiszen a múltkor amúgy is az érzelmek, érzések nonverbális kifejezésével, és felismerésükkel játszottunk... Erről is akartam írni már.

ADHD

Egy esettanulmány részletei:

.

N 5 és fél éves volt, amikor megismertem. Egy önkormányzati óvoda nagycsoportosa, 24 társával együtt. A Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Kórháztól figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar diagnózist kapott, az óvodában és óvodán kívül is különböző fejlesztésekre, terápiákra járt. Naponta találkoztunk, és egyik feladatom volt, hogy délelőttönként kiemelten figyeljek rá, foglalkozzam vele.

.

A kedves arcú, csillagszemű, gyakran mosolygó kisfiút megismerve, tapasztaltam csapongó figyelmét, gyakran féktelen viselkedését, amivel nem kis riadalmat keltett környezetében.  

Beszéde nehezen érthető, fragmentált volt, olykor mondókaszerű rigmusokat ismételgetett. 

A csoportszobában gyakran ide-oda futkározott, sokszor elesett, átesett dolgokon, ha megsebesült fájdalomra, sérülésre nem reagált, szaladt tovább, mintha mi se történt volna. Tevékenységeiben kapkodás, nyugtalanság jellemezte.

Kezdeti törekvésem arra irányult, hogy elnyerjem bizalmát, hogy oda tudjon figyelni kéréseimre, jelzéseimre, létrejöjjön egy kapcsolat, amire építeni lehet, és tovább tudjunk lépni az óvónőkkel és fejlesztőpedagógusokkal közösen meghatározott célok megvalósítása felé. Vagyis, hogy segítsem felzárkózását, támogassam személyiségfejlődését, előmozdítsam a közösségi együttműködés szabályainak elsajátításában, betartásában.

.

Feltűnő volt, hogy mennyire nem hallgat a felnőttek szavára, s hogy mennyire megszokta már, hogy cselekedeteivel környezete rosszallását váltja ki.

Első gondolatom az volt, hogy mivel és hogyan segíthetném, hogy részvétele a csoportban kiegyensúlyozottabbá váljon, kevesebb konfliktus pattanjon ki közte és társai között, teljesítménye kiegyenlítettebb lehessen, és mindenek előtt, hogy megtapasztalhassa, hogy a gyerekközösségben többször és tartósabban képes összhangba kerülni társaival és tárgyi környezetével.

.

Megismerkedésünk idején megtapasztaltam, hogyan provokálja a szabályozást, ha kértem tőle valamit elszaladt, ahogy a többi felnőtt elől is, vagy dacosan megmakacsolta magát. Türelemmel, figyelemmel és elfogadással lassan mégis sikerült valamennyire a bizalmát elnyernem. Néhány nap után örömmel töltött el, amikor játékába bevont, megosztotta velem egy-egy élményét, illetve azt éreztem, hogy figyelget engem, hogy bízhat-e bennem?

.

Az együtt töltött hónapok alatt számos helyzetben figyelhettem meg N viselkedését. Már az első időben megismerhettem kiemelkedő képességeit is. Intenzív érdeklődéssel fordult a számára izgalmas témák felé, amikben akár az átlagosnál gazdagabbak voltak ismeretei. Szívesen gyurmázott, formagazdag figurákat készített, témaválasztásait sokszínűség, mintázását kreatív ötletesség jellemezte. Szívesen, és kreatívan épített legóból illetve fa építőjátékokból.

A csoport egy-egy tagjával csak rövidebb ideig szokott/tudott együtt játszani, mert ezekben a helyzetekben gyakoriak voltak a konfliktusok, indulatkitörések. Felnőttekkel való játékai természetesen kiegyensúlyozottabbak voltak.

Társaival való konfliktusainak forrása volt többek között, alacsony stressz tűrése, és hogy a helyzeteket gyakran félreértette, majd szélsőségesen reagált rájuk. Gyakran feszegette a határokat, nehezére esett a szabályok betartása, amit páros helyzetek megkönnyítettek.

Nyugtalanul hullámzó érzelmi állapot jellemezte, nehezére esett ellazulni, és dühkitöréseit követően nehezen nyugodott meg. A csoport egyik óvónőjének beszámolója szerint korábban egy-egy napra 3-4 „kiborulása” is jellemző volt. Szerencsére én ilyet nem tapasztaltam, de azt gondolom, hogy kiborulásból egy is sok… Láthatóan nem csak környezetét, de őt magát is megijesztették saját dührohamai.

.

Egy alkalommal, amikor az óvónő, büntetésül kiküldte a csoportszobából, N provokatív módon sorra nyitogatta az öltözőszekrények ajtaját, figyelve, hogy miként reagálok.

Amikor azt látta, hogy nyugodt maradok, lassan ki tudott jönni az oppozícióból, majd kérdésemre, hogy most mit lehetne tenni az összes nyitott ajtóval, szépen sorra visszacsukta azokat.

Hirtelen jött kreatív ötletek segítettek ezekben a nehéz helyzetekben, vagy amikor N nem tudott kapcsolódni, és nekem kellett kizökkentenem egy helyzetből, hogy figyelmét egy kérésre, feladatra irányítsam, vagy akár csak egy szabályt betartassak vele.

Volt, hogy bábokat használtam erre a célra, máskor a kedvenc játékfiguráját hívtam segítségül, de arra nem volt garancia, hogy ami egyszer bevált, legközelebb is működni fog.

Természetessé vált, hogy mindig rugalmasan, az aktuális helyzetből kell az adott szituációt megoldanom. Sokat segítettek az óvoda pszichológusával folytatott beszélgetéseink is.

 

N számára fontos lett volna, hogy minél több elfogadást tapasztaljon a környezete részéről. Azonban azt tapasztaltam, hogy már megkapta a többiektől a „rosszgyerek” stigmáját. A konfliktushelyzetekben gyakran indokolatlanul is őt okolták társai, máskor provokálták őt. Ezen szerettem volna változtatni, többek között személyes példával, és a helyzetek megbeszélésével. Természetesen ez lassú folyamat, akár visszalépésekkel, megtorpanásokkal.

.

N számára az is nagyon fontos, hogy a keretek/határok pontosan ki legyenek jelölve, majd következetesen be legyenek tartatva. A megszokott napi rutin felborulása (pl. egy kirándulás miatt) mindig kicsit visszavetette őt a kiegyensúlyozatlan működés felé. Ilyenkor a szabályokat sokkal nehezebben követte. Sokat segített, ha volt mód és idő felkészíteni őt ezekre a változásokra, de váratlan helyzetekben kiszámíthatatlanok voltak a reakciói.

.

Az óvónők elvárása volt, hogy N rendszeresen, minél többször, és minél hosszabb időre vegyen részt az általuk vezetett közös foglalkozásokon, kapcsolódjon be a játékokba, és csak, ha elfáradt, akkor lépjen ki ezekből a helyzetekből.

A délelőtti szabad játék, az ez alatt kialakuló hangos zsezsegés azonban N-t addigra általában már kifárasztotta. Ilyenkor félreülhettünk egy asztalhoz, és valamilyen társas- vagy fejlesztőjátékot vettünk elő. Társasjátékaink során tapasztaltam, hogy nehezen tanulta meg a szabályokat, figyelme gyakran elterelődött.

.

Azt is bevezettük az óvodapedagógusokkal egyetértésben, hogy a közös rendezvényeken, - mint amilyen egy bábelőadás, - ha észrevesszük, hogy N elfáradt, akkor felmentem vele a csoportszobába, és valamilyen logikai játékot játszva vártuk meg a rendezvény végét.

Egy ilyen alkalommal addig rakosgatta ki a tangram játék színes sokszögeit, először segítséget kérve, majd egyre önállóbban, míg ötödszörre, vagy hatodszorra önállóan is meg tudta csinálni. A kezdeti sikertelenség láthatóan frusztrálta, feszültté tette, és abba nem hagyta volna a próbálkozásokat. Megható volt a sikert, a többiek elismerését nyugtázó sugárzó öröme büszkesége. Munkám egyik célja, hogy minél több ilyen élményt élhessen át, és ezzel együtt erősödjön önértékelése, önbizalma, csökkenjen a feladathelyzetekben megélt szorongása, feszültsége, hogy megtalálja biztonságos helyét a közösségben.

.

Frissítés...

Egy régebbi bejegyzéshez, ami a Vadaskerti csoportról szólt, most, utólag hozzáadtam egy képet. Mert ez a napló így íródik. Nem változtatom meg a múlt történéseit, de a róluk szólókat kiegészítem, pontosítom, reflektálok, ha kedvem tartja/és a felület is engedi, és ehhez nincs kedvem új bejegyzéseket kreálni. Széljegyzet, betoldás, beillesztett lapok. Mondjuk így nézne ki papíralapon. És nem is fogom ezt mindig regisztrálni/jelezni/szignózni :) Folyamatos változásban minden, ahogy bennem is... Most sem magyarázkodásból, inkább csak a blog működésének sajátosságaként megemlítve. :)

margó...

Tegnap nem sikerült a csoporton 'élethűen' eljátszanom egy érzést, hogy milyen amikor elkeseredett vagyok. Nem is értem...:)
Ma hajnalban margóval ébredtem. Csak töredezetten tudom leírni ide, - nyilván elsősorban magamnak, emlékeztetőként, - ami bennem leállíthatatlan pörgött akkor.
Kinek a fejében ütött tanyát ez a fogalom először, mint markáns választóvonal? * Én az iskolai füzetben találkoztam vele először. * Piros margó, kék margó. Szürke margó. Vastag margó * Vonalaztuk szüntelen. * Margón kívül került az aznap dátuma, a jelenidő. * Két világ határán, a margón egyensúlyozni. * A vonalon túl láthatatlan vok. * Elválasztottság. Kiűzetés. * Az egységben hogyan értelmezhető a margó fogalma? * Mindannyian margón kívül vagyunk. Hát akkor...?  * Ennyi lett volna.

- pause -

:( ...nincs időm összeszedni, akár egy mondatnyi gondolatot. melóznom kell... :)

a kép csak illusztráció - mármint a hangulatváltozásaimra

Fantáziajátékok az Álomállomáson / 1.

A szocioterápiás csoportokon, most megint merészebben használjuk a képzeletet, fantáziát mozgósító 'Varázsjátékokat' (SZPT*), a foglalkozások bevezetéseként. A csoport tagjai különböző akadályozottsággal élnek, az egyes alkalmak terveit ennek figyelembe vételével állítottam össze.
Már korábban is kipróbáltunk egy-egy ilyen játékot, de volt bennem némi óvatosság, mert nem voltam benne biztos, hogy a fiatalok hogyan fogadják majd ezeket a számukra is új gyakorlatokat, helyzeteket. Abban bíztam, hogy figyelmemmel, jelenlétemmel biztonságos keretet nyújtok ehhez az újhoz, s a feladatokon reakciójuk, visszajelzéseik figyelembe vételével szabadon, rugalmasan alakíthatok is. Az egyik csoporton koterapeuta társam, egy másikon hospitáló vendégek visszajelzéseire is számíthattam.
Egy őszi napon :) a megérkezés, teakészítés és beszélgetőkör után, egy fantáziajátékra hívtam meg a csoport tagjait. Direkt olyan gyakorlatot választottam, hogy kimozdulhassunk a megszokott székben ücsörgésből. De most nem úgy, hogy valami mozgásos szituval hangolódunk a későbbi vizuális feladatra, hanem azt ajánlottam, hogy üljünk körbe a földre helyezett párnákon. Ez ebben a csoportban teljesen új volt, eddig valahogy nem jutott eszembe. 
Nem fogok mindent részletesen leírni, megpróbálom kiemelni ami számomra fontos.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk,  a bevezető mondatokban megkértem a csoport tagjait, hogy próbálják majd elképzelni azt amiről mesélek, akinek úgy könnyebb, be is csukhatja közben a szemét. Nálunk nem mindenkinek könnyű, vagy jó érzés ez. Egy mély be és kilégzés után napfényben ragyogó magas hegyet képzelhettünk magunk elé, mely magasan az ég felé nyúlik. "Ma ilyen magas hegyekké változhattok"- ez a következő instrukció, és nem tudhattam, valaki nem akad-e fel ezen, nem szül-e benne ellenérzést. Mármint, hogy nem úgy csinálunk, hanem azzá válunk. Ezen dilemmáztam, mert azt szeretek nagyon. És akkor nyugodtan lélegezve, egyenesen ülve kezünket égnek emelve, kezünk átváltozott hegytetővé, mi magunk heggyé. Éreztük, milyen biztosan áll ez a hegy a földön, a teteje szinte súrolta a felhőket, láthattuk, ahogy egy madár nagy köröket írva elrepül felettünk, majd kezünket leengedve, a levegőt kifújva, lassan visszaváltoztunk, és visszaérkeztünk egymás közé.
Ezután  következett az élmények megosztása, arra kértem mindenkit, fesse meg milyen hegy volt, hogy mi is lássuk. Milyen magas? Milyen volt körülötte az ég, milyen, a madár...? Mindezt vízfestékkel, akvarellpapírra. Festés után arra is jutott idő, hogy egy-egy mondatot meg is fogalmazzunk az elkészült képekről, - a magunkéról, és egymáséról is, - illetve beszélhessenek a gyakorlatot kísérő érzésekről...

Azt tapasztaltam, hogy nem volt kellemetlen ez a játék a tagok számára, ezért a következő alkalommal folytattam... Az elkészült képekről még számos kérdés irányában indulhattunk volna tovább egy más célú, összetételű csoportban. Ezeknek a lehetőségeknek csak egy részét érintettük, inkább csak "ténymegállapításként", ráirányítva egymás figyelmét egy-egy, a vizualitás eszközeivel megfogalmazott sajátosságra, megosztva érzéseket, benyomásokat, a további értelmezés szándéka nélkül. Ebben a verbalizáló szakaszban mindig kinyílnak a lehetőségeink, ha vendégünk van, mint most a hospitáló kollégák személyében. Nálunk jelen pillanatban, ilyen sajátos módon tud megjelenni inklúzió, integráció. 

*A gyakorlatot az SZPT/Varázsjátékok egyik kötetében leírtak alapján játszottuk. Most direkt nem alakítottam rajta, mint ahogy korábban csak inspirációként használtam egy-egy fantáziajátékot. Miután a fent említett könyvekben (szerzőjük Gőbel Orsolya), én nem találtam akadályozott felnőttek körében szerzett tapasztalatokról és ajánlásokról leírást, ezért volt az a korábban megfogalmazott nagy óvatoskodás részemről.

1oM x-os nap, hm...

...annyi jövőbe mutató jókívánságot kaptam ezen a napon, vagyis ma, a szülnapomon, ami idén egy tibeti ("nagy") Buddha napra esik, hogy igazán semmi okom nem lehet az aggodalomra, csak legyen kitartásom megélni azt a mérhetetlen hosszú időt, ami így esetleg rám méretett. De nyilván az előzőekből az is következik, h muníció is adatik hozzá. :))
----
Mindemellett azt is gondolom, ezek a tízmilliószoros napok tágabb értelemben mégis csak arról szólnak, - nekem ma mindenképp, - h bármelyik, az előttem álló akárhányszor háromszázhatvaniksz napból lehet az, ha hiszek benne, működik. Ennyi. Esetleg tekinthetem még e négy kiemeltet 'figyelemterelésként'/emlékeztetőként a gyakorlás szükségére...
Azt is látom, h sokan afféle kívánónapnak értelmezik őket. S még ha a kérések imaként fogalmazódnak is, ha személyesek, önzésből születnek. Vagy lehet-e többet kívánni, mint "legyen úgy ahogy akarod". Van-e elég bátorságom/hitem hozzá?
Így, a születésem/újjászületésem napján még idekívánkozik egy gondolat: A Dalai láma imákról, a napi praxisról szólva, azokat a tantrikus gyakorlatokat is említi, melyek során a halál és az újraszületés eseményeit, pillanatait képzeli el, felkészülve a halálra. Naponta nyolcszor végzi el ezeket a gyakorlatokat.  
Nyolc halál és nyolc újraszületés naponta...

...hát ennyit mára a naiv csapongásból.

Ps.: Nagyon vicces, h a Google a felkeresett webhelyek alapján 18--24 évesnek saccol. :) Ennyit a kémkedésről. Meg arról, h akkor a hirdetői így bízhatnak a megfizetett adatokban. :p

A legjobbkor :))

..igazán kedves univerzális ajándék. majd gyakorolok.../HBD

Előzmények / inspirációk 4.

...2013 nyarán gyűjtöttem be egy fotót, a múmiává csomagolt 

hegymászókról. Most a papírszobrok kiállítása után, valahogy

megint rátaláltam, és nem tudom nem előzménynek látni...

 spi-vi-ri-vit/lé-vé-le-vek

kiállítás

egy álom :)

...volt már hasonló. Egy csoport. Egy terv...

...folytatás

Az előző napi bejegyzés folytatása:
Legyen itt most az a nagyon szép csángó népdal, - amire Orbán Ottó írta tegnap idézett versét, - a Hallod-e, te szelídecske kezdetű, annak is Kallós Zoltán által lejegyzett változata:

Hallod-e, te szelídecske, leány vagy-e vagy menyecske?
Nem vagyok én szelídecske, sem leány, de sem menyecske.
Mert én kerti virág vagyok, a harmatért majd’ meghalok,
mert én kerti virág vagyok, a harmatért majd’ meghalok.

Ha Te virág vagy a kertben, én meg harmat vagyok benne,
este a virágra szállok, reggelig rajta úszkálok.
Hozd fel Isten azt a napot, hogy süsse fel a harmatot,
a füvekről a harmatot, a szívemről a bánatot.

Kinek nincs kedve itt lakni, menjen mennyországba lakni,
építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat,
építsen az ég szélére, ott nem éri semmiféle,
építsen az égre házat, hogy ne érje semmi bánat.

(itt pedig hangzó változatban: Kallós Zoltán/YouTube)

November

...ezen a napon, az ébredést követő elmepörgésembe egy vers úszott be, annak is csak néhány részlete, homályosan, töredékesen. Utóbb arra gondolok dolgozik bennem a halottak napja, amit idén szinte elsodortak a mindennapos 'létszorongattatások' :)
Tehát kihagyhatatlan...*

                     Orbán Ottó

                     Hallod-e te sötét árnyék

                     változat egy csángó népdalra

                                                                                 Lászlóffy Aladárnak

                     Hallod-e, te sötét árnyék, ember vagy-e vagy csak árnykép.

                     Nem vagyok én sötét árnyék, sem ember, sem puszta árnykép,

                     Égi boltban kabát vagyok, rézgombjaim a csillagok,

                     Égi boltban kabát vagyok, rézgombjaim a csillagok.

                     Ha te vagy az ég kabátja, én vagyok az, aki váltja.

                     Én vagyok az, aki vakon bámulok ki az ablakon.

                     Hívlak, Isten, nyújtsd a karod, mikor szemem eltakarod.

                     Hívlak, ha vagy, nyújtsd a karod, legyen úgy, ahogy akarod.

                     Nyisd meg nekem a dombtetőt, a dombtetőn a temetőt.

                     A dombtetőn a temetőt, adj odáig menni erőt,

                     Hadd készítsek ott heverőt, hadd feküdjem le a sárba.

                     Hadd feküdjem le a sárba, ahogy kulcs talál a zárba.

                     Búcsúznék már, de nem könnyű, szakad szememből a könnyű.

                     Ősz szakállal mennydörögve gyöngyöt szór az ég a rögre.

                     Szakad az eső a földre, fehér szemfedővel föd be.

                     Szakad az eső a földre, belemosódom a ködbe.

...ha volna/van olyan művészetterápiás gyakorlat/biblio, hogy: A mai nap verse/a mai napomat/ra leginkább 'jellemző' vers/versrészlet, akkor 2014.11.04-et ez...

(*könnyűm is patakzik, kaptam rá cseppeket szemorvostól: "mit siratsz?" :)

Koala-Lion

Ma megint jártam egy régi-régi blogon. Valamikor amolyan baráti, "terápiás" felületként működött. Ha ez a kettő így egy lapon említhető. / Szerintem igen.
A célja, a személyes találkozások közötti időben bármikor elérhető virtuális felületként, a közös történetek rögzítése, az emlékek könnyebb előhívásának segítése, többek között az otthoni élménymegosztás támogatása ezzel. Kísérlet, a sajátidők kitöltésének szervezésére, a heti találkozásokkor megbeszélt /közösen megtervezett tevékenységek "képben tartására". Mert nem említettem, de Lion memóriaproblémákkal él/küzd.
Persze sokkal hatékonyabban is működhetett volna, ha Lion otthon is megkapja a szükséges biztatást, vagy következetes támogatást. De tudom, most igazságtalan vagyok, hiszen nem voltam ott, nem voltam részese, még közvetve sem azoknak a helyzeteknek, amiket épp megítélek. Próbáltuk még a skype-ot bevetni a rutin kialakításában, de csak addig, amíg Lionban fogalmazódott meg ennek az igénye. Addig tartott ez az egész, amíg önállóan, saját indíttatásból újra és újra kimondta a változtatni akarás szándékát: mármint a memóriafejlesztését, a  tanulásét, több önállóságot biztosító képességek fejlesztését, vissza/megszerzését, illetve az ehhez vezető/bevállalható utat is megpróbálta segítséggel felvázolni. Így osztottuk meg azután magunkkal memória fejlesztő játékok és nyelvi tesztek linkjeit, például azét, amit ma újra megcsináltam: Brain Age Test 01 Instantaneous Memory.
Eszerint én ma agyilag 39 éves vagyok, de csak mert nálam a legkisebb szám valamiért az 1-es, és a nulla nem is tudom, h szám-e egyáltalán? Mert, ha minden szám az egyből "jön" - nyilván :) - akkor tényleg nem tudok most vele/a nullával mit kezdeni. :)

 ...és még további játékok...

2012. decemberéig még "élt" a blog, azután már csak én töltöttem fel aktualitásokat, mert Lion úgy gondolta, nem kizárt, hogy néha majd benéz..., majd lezárult a közös "munka", így a blogot is elengedtem...

Közben azért - így utólag visszanézve - kitaláltuk egy főzős terápia alapjait, nem utolsó sorban, akár az önálló életvitel megteremtését célozva, de leginkább az együtt főzés és kajálás öröméért.

Lion amúgy ebben, mármint a főzésben sokkal tehetségesebb nálam, csak kevés az önbizalma, de azt is kijelenthetjük bátran, hogy az ő "klasszikus" főzéstudománya és az én csapongó-kísérletező kedvem pompásan kiegészítette egymást. Sokat tanultam tőle. :)

Majd írok még erről részletesebben is. Most legyen ennyi elég.