November

...ezen a napon, az ébredést követő elmepörgésembe egy vers úszott be, annak is csak néhány részlete, homályosan, töredékesen. Utóbb arra gondolok dolgozik bennem a halottak napja, amit idén szinte elsodortak a mindennapos 'létszorongattatások' :)
Tehát kihagyhatatlan...*

                     Orbán Ottó

                     Hallod-e te sötét árnyék

                     változat egy csángó népdalra

                                                                                 Lászlóffy Aladárnak

                     Hallod-e, te sötét árnyék, ember vagy-e vagy csak árnykép.

                     Nem vagyok én sötét árnyék, sem ember, sem puszta árnykép,

                     Égi boltban kabát vagyok, rézgombjaim a csillagok,

                     Égi boltban kabát vagyok, rézgombjaim a csillagok.

                     Ha te vagy az ég kabátja, én vagyok az, aki váltja.

                     Én vagyok az, aki vakon bámulok ki az ablakon.

                     Hívlak, Isten, nyújtsd a karod, mikor szemem eltakarod.

                     Hívlak, ha vagy, nyújtsd a karod, legyen úgy, ahogy akarod.

                     Nyisd meg nekem a dombtetőt, a dombtetőn a temetőt.

                     A dombtetőn a temetőt, adj odáig menni erőt,

                     Hadd készítsek ott heverőt, hadd feküdjem le a sárba.

                     Hadd feküdjem le a sárba, ahogy kulcs talál a zárba.

                     Búcsúznék már, de nem könnyű, szakad szememből a könnyű.

                     Ősz szakállal mennydörögve gyöngyöt szór az ég a rögre.

                     Szakad az eső a földre, fehér szemfedővel föd be.

                     Szakad az eső a földre, belemosódom a ködbe.

...ha volna/van olyan művészetterápiás gyakorlat/biblio, hogy: A mai nap verse/a mai napomat/ra leginkább 'jellemző' vers/versrészlet, akkor 2014.11.04-et ez...

(*könnyűm is patakzik, kaptam rá cseppeket szemorvostól: "mit siratsz?" :)