Mila's Diary

Mila / cca 1988 :)

Szerencsésebb, ha már az ember/a macska fejben él, azt nem keveri a valóssal, a bentet a kinttel*, ha M nem megy a hegyhez, és viszont..., mert abból csak csalódás, feszkó, meg nyafogásos önsajnálat fakad.
Kedves A! igazán varázslatosnak tűnt a felbukkanásod, mintha én magam, a rádgondolásommal idéztem volna meg mindezt, ezerötszáz kilométert győzve le így. A nap is annyira hétágra sütött, jó volt megölelni téged, a mosoly is olyan erővel és ellenállhatatlanul ömlött..., de aztán el is múlt minden, lehet mondani szertefoszlott, volt már ilyen érzékcsalódás máskor is, mikor a tekintet árulkodott, hogy az aki... az már valaki más. (pedig nyilván nem...)
Volt még egy apró déjà vu is, ahogy a kertben önfeledten fotózkodtatok, meg reptettétek a kis helikoptert, - vicces nagyfiúk, de ez is inkább a távolságokat növelte, áááá visszavonulok saját jól-rosszul belakott dimenziómba, hiányaimat nem szaporítom tovább.
---
*am meg valszeg ez is, az is fikció :)

Mila's voice

Mila / cca 1987.

                                                                                                                        Stressz,    szorongás,    halmozódó tennivalók feszültsége,    frusztrálódás, váratlanságok,     túlterhelődés: érzékszervi vagy akár szociális:)              Kommunikációs problémák,     nemértés, félreértés,     kontrollvesztés     -      meltdown,      kiborulás     /     Nem hiszti.
Van ilyen.      Néha.

Talán, egyre inkább elkerülhető, megelőzhető, enyhíthető saját működés megismerésével,   tudatosítással,    résenlevéssel,     helyzetekre való rákészüléssel...,
(lehetőség szerint időben fürdőszoba magányába való visszavonulással, kád-vízbe merüléssel...)
            

Névnapomra :)

....ha nem vallom saját lelkem / Muzulmánnak, kereszténynek, zsidónak, még pogánynak sem,
Keletről nem, nyugatról nem, se földtájról, se tengerről, / Se természet homályából, s a forgó ég se szült engem, / Se földmélyből, se tengerből, se szellőből, se tűzlángból, / Se menny-trónról, se rög-porból, se ős-kútból nem ébredtem, / Ha sem Kínát, se Hindosztánt, ha sem Bolgárt avagy Szaqszínt, / Se Irák két királyságát, se Khorászánt nem ismertem, / Az életből, se másikból, se fentről vagy pokolmélyből, / Se Ádámtól, se Évától, se Édenből nem éledtem; / Ha oly tér szült, ahol tér nincs, ha oly jel zár, amily jel nincs, / Ha testem nincs, ha lelkem sincs: imádottam az én lelkem: / Egyet vágyón, egyet érzőn, egyet hivón, egyet látón, / A kettősség nem él bennem, a két lét már közös bennem, / Az első ő, a végső ő, a külső ő, a belső ő, / Csak ő él, más tudásom nincs, imádottam megismertem, / Szerelmének kupájától vagyok részeg, s a két létet / Nem is látón, e mámorral s mulatsággal betöltettem; / Ha éltemből csak egy percet hiányoddal kicsorgatnék, / Ez órától szünet nélkül de bánkódnék, miért lettem; / S ha egy percig te vagy nékem magányosság megosztója, / Letiprom mind a két létet, kezem táncban kiterjesztem. / Ó, Tebrízí, olyan részeg vagyok már én ez életben, / A mámorról tudok szólni, de minden mást felejtettem. [Rúmi: DE MIT VALLJAK... Weöres Sándor fordítása]

   

Hamvas Béla, Szufi / részletek: A szufi állandóan a szerelem nyelvén beszél, mert ez felel meg annak a szenvedélynek, amit Isten iránt érez. Álmodozás, meditáció, sóvárgás, önkívület és részegség és indulat és rajongás és alázat. És ebben az elragadtatásban minden második szava haq, valóság, igazság, tudás, bölcsesség...

...A misztika a határterületek tudása. Ami fölötte van és alatta, előtte van és mögötte, amiről megfeledkeztek, és amit kihagytak. Főképpen, ami kényelmetlen és kérdésszerű és félelmetes és bizonytalan. A misztika nem természeténél fogva homályos, hanem tárgyánál fogva az, mert mindig avval foglalkozik, ami - akár szándékosan, akár tudatlanságból - homályban maradt...
....A szufi azzal azonosítja magát, ami nem én, mert az én előtt van. Az állapottalannal. Lefejt magáról mindent, ami tulajdonság, ami minőség, ami nem Isten. A fana a megsemmisülés tudománya, visszatérés a primordiális kezdettelenbe. Ennek az alapállásnak mathematikai jegye a zérus. Minden más hagyományban az alapállás az Egy, a legfőbb szellemmel, Brahmannal, Atmannal, Istennel való egyesülés. Csak a szufi nem egyesül, hanem elmerül a fana-ban.  
"A teremtmények állapota változó, a szufinak nincs állapota." 
"Úgy élni, hogy ne legyen semmim és ne legyek senki."
... nem ezen a világon vagyok otthon, nem a pokolban, nem a paradicsomban ... az én helyem a nemhely, nyomom a nyomtalan, se test, se lélek..."

csukott szemű...

                                                        ...selfie, tegnapozás közben...

...színek kicsit zöldítve-barnítva, mert így tetszik jobban.

Egy friss kép mára...

a hársfa ágrácsa: csomópontok, keresztek, derékszögek, rejtett betűk, ismétlődések... - elnézném órákig

Tavasz --- Szeretem

2001. április 11-én, a költészet napján..,

...vagyis inkább József Attila* születésnapján, szerdán meghalt B. Anyám tőle szokatlan hangon hívott, hogy talán baj van..., de nem volt benne biztos, hogy Béla tényleg halott-e. Az akkori családommal, hármasban mentünk oda. Már ott állt a telek előtt a mentő. Megkértem az akkori társamat, - a férfit az akkori életemben, - hogy menjen előre. Csak utána léptem a kertbe, vánszorogtam hátra a ház mögé. A 'terasz-szerű' betonnégyszögön, egy világoskék lepedővel letakarva feküdt apám, a háza előtt. A mentősök megállapították és közölték a halál tényét, és nekünk kellet ezzel kezdeni vmit.

Távolról néztem meg, csak P-től az akkori 'emberemtől' tudom, aki erősebbnek mutatkozott nálam, hogy földre heveredett apámnak ott, kis erőfeszítést tükrözött az arca, talán mert kicsit kidülledtek a szemei, mint aki erőt fejt ki, P szerint ahogy a lelkét 'kinyomta' magából. Nekem ez így furcsa értelmezés. "Külsérelmi nyom nem volt." Egy kicsit lilább volt az arcszíne az átlagosnál. Csukott szemmel feküdt féloldalt, félig hason, mint aki alszik. Mindig álmában szeretett volna meghalni. Nem sikerült.... Ha jól emlékszem bent az asztalon félbehagyott tevékenysége nyomai fogadtak. Amúgy húsvétra is készülődött, locsolókölnivel, belső kedvességével, gondolom. 15-én vasárnap találkoztunk volna. A levette apám karjáról az órát, P kivette zsebéből a kulcsot,  én nem érintettem meg, nem tudtam hozzányúlni, nem éreztem milyen nehéz és merev a teste, csak láttam, milyen kiszolgáltatott, sérülékeny. Anyámnak az az érzése támadt, hogy még felfázik a férje ott.

Azóta a ház egy szobával bővült, a 'terasz' helyén. Nagyon ritkán, amikor ott vagyok, az is előfordul, hogy az étkezőből látom, Béla még mindig ott fekszik a betonon, jelvényes kis sapkájában, vászontornacipőben, barna 'munkásruhában', feje alatt a szemeteszsákkal, amit a kiürített kukához vitt magával... Hogyan kell/lehet valakit eltemetni? Antigoné nem én vagyok?**

[egyhalál-egyélet] 

kicsit továbbfirkáltam nagyapám 'családfáját'

*József Attila folyamatosan ott kísér/kísért az életemben utcák,  óvodák, kultúrházak és iskolák nevében és a 11-es szám is, dátumokban, házszámokban és egyebekben...
**szívesebben másoltam volna ide a búcsúztató szöveget, amit a temetésre írtam akkor, de elveszett...

jegyzetek

csoportban elkészültek korábbi festményekből kiválasztott részletek inspirálta képek ( papírba hasított különféle nyílások, mint keresőeszközök :) körökké egyszerűsödtek - és így is jó volt) többieké nem publikus, sajátot idetehetem ( teresedem/térülök-fordulok :)

 közben eszembe jutott egy újabb feladat, nyilván ilyen is van hasonló: párban dolgozunk és te színes papírokból kollázst készítesz saját elképzelésed szerin miközben én vagyok a kezed ollód ragasztód és akár beszélhetünk is irányíthatsz 'kedved szerint' majd utána feltétlen megbeszéljük hogy kinek milyen élmény volt ez milyen érzések indulatok ébredtek hogy sikerült az elképzeltet megvalósítani milyen volt irányítva lenni volt-e hasonló élményünk más helyzetekben és a többi jön majd magától
***
este otthon megnéztem Under the Skint. nem sci-fi, ahogy az ismertető írja. és ha nem ajánlja valaki, akkor a filmleírások alapján bele se kezdek. nem volt rossz. film egy férfi rendezőtől, ahol a férfiak válnak áldozattá. nem csak ők. kérdés milyen szerepet is kap benne a nő és kitől? honnan és hova...? fekete éjszaka egy élettelen női testet gyűjt vissza egy ismeretlen motoros, ezzel kezdődik, egy nő elleni támadás keretezi a végén. közben, részben különböző viszonyulások férfi és nő között... ki/mi tükröződik kiben/miben? ki akar megismerni kit? hogyan hámozódunk, s ez miként hat vissza tapasztalásainkra? hogyan lesz félelmetes idegenné a nő a férfi univerzumban? motivációd hogyan alakítja történeted? hogyan jelenik meg család, gyerekek? ki hány kitől/mitől? mit gondoljak a motorosról és arról amit csinál, hogyan zár/rendez le, ír tovább helyzeteket...? más blogok élménybeszámolói alatt kommentelő férfiak számára mért az a kérdés viszi a prímet, vajon SJ testét látják-e, vagy testdublőrét? kápráztató műfény mire világít kib*szott sötétségben? nincs kedvem kibontani :)
***
jó éjt, mindannyiónknak! :)

Kedves A!

Most tűnt fel nekem, hogy a nevedben benne van a [bordeaux] Vagy nem? na mindegy, ez most amúgy csak félrevisz vagy félezer kilométerrel.
De kezdem az elején. Elmúlt napokban nemegyszer, kedves ismerőseim mosolyából villant elő a tiéd... és ebből arra következtettem, hogy hiányzol. Vagy hogy ez egy jel, remélem nem baljós. A felismerést terv követte, hogy levelet írhatnék neked. Aztán úgy esett, hogy nem találom az e-mail címedet, és gondoltam küldök neked virtuális palackba zárt üzenetet itt... Milyen varázsos lenne, ha ez jutna el valahogy hozzád, és olvasnád ott a messziben. Azt remélem, még mindig a pálmafás tengeres vidéken élsz, dolgozol. Jó lenne tudni, mi van most veled, hogy érzed magad, jól vagy-e? Készülnek-e a különleges bútorok, vagy festesz talán? Hogy szolgál az egészséged, meg ilyenek... Vagy, ha már te nem jársz felénk/felém, fel lehetne keresni téged ott, ahol. Mert persze személyesen beszélni lenne mégis az igazi. Ott a plázson, kis tábortűznél, hajnalba nyúlón.
És addig is, míg találok egy működő e-mail címedet, a rádgondolás útján látogatnálak, remélem nem rosszkor, de majd jelzem, ha érkezem. Ebben amúgy is gyerekkoromtól fogva jó vagyok.
Kedves A., most becsukom a szemem, felcuccolok kerekeken guruló kis házikómra, - nem tudom, L-nek is lenne-e kedve betársulni mellém, - mindjárt indulok úttalan, ember, autó nem járta utakon, madárdal és a kipattanó rügyek neszei között... :)

[egyeste]

ennyi

húsvét

hozzám csoszog locsolópénzt kér mellém ül tekintetemre támaszkodva összefoglalja kilátástalan helyzetét készülődik visszahuppan kéretlen mutatja bérletét könnyen nyitható szekrényének kulcsait késéről beszél lassan kifogy a szóból három négy szempillantás alatt búcsúzunk varázsszavakat mormolunk tétován indul mozgólépcső felé........ [egyélet]

SzomszédKajüt

egy, még karácsonyra készült festmény, kajütlakótól apjának

...nekem nagyon tetszik, ezért is került ide, ha így
megkésve is, Húsvét vasárnapján...

Mila

Edward Weston, Nude Floating / 1939

kéz-kézben botladozva
kéthúgom, kétnővérem
álmukkal telik a hold. 

[egy bátyám-egy fivérem
elnéznek szüntelen, szívesen
felültetnek, hintáztatnak]

Ráolvasó:
Ami nincs, nem sodorjuk,
Mögé nem gondolunk,
Megtörten, nem jövünk ki belőle...
:)