Névnapomra :)

....ha nem vallom saját lelkem / Muzulmánnak, kereszténynek, zsidónak, még pogánynak sem,
Keletről nem, nyugatról nem, se földtájról, se tengerről, / Se természet homályából, s a forgó ég se szült engem, / Se földmélyből, se tengerből, se szellőből, se tűzlángból, / Se menny-trónról, se rög-porból, se ős-kútból nem ébredtem, / Ha sem Kínát, se Hindosztánt, ha sem Bolgárt avagy Szaqszínt, / Se Irák két királyságát, se Khorászánt nem ismertem, / Az életből, se másikból, se fentről vagy pokolmélyből, / Se Ádámtól, se Évától, se Édenből nem éledtem; / Ha oly tér szült, ahol tér nincs, ha oly jel zár, amily jel nincs, / Ha testem nincs, ha lelkem sincs: imádottam az én lelkem: / Egyet vágyón, egyet érzőn, egyet hivón, egyet látón, / A kettősség nem él bennem, a két lét már közös bennem, / Az első ő, a végső ő, a külső ő, a belső ő, / Csak ő él, más tudásom nincs, imádottam megismertem, / Szerelmének kupájától vagyok részeg, s a két létet / Nem is látón, e mámorral s mulatsággal betöltettem; / Ha éltemből csak egy percet hiányoddal kicsorgatnék, / Ez órától szünet nélkül de bánkódnék, miért lettem; / S ha egy percig te vagy nékem magányosság megosztója, / Letiprom mind a két létet, kezem táncban kiterjesztem. / Ó, Tebrízí, olyan részeg vagyok már én ez életben, / A mámorról tudok szólni, de minden mást felejtettem. [Rúmi: DE MIT VALLJAK... Weöres Sándor fordítása]

   

Hamvas Béla, Szufi / részletek: A szufi állandóan a szerelem nyelvén beszél, mert ez felel meg annak a szenvedélynek, amit Isten iránt érez. Álmodozás, meditáció, sóvárgás, önkívület és részegség és indulat és rajongás és alázat. És ebben az elragadtatásban minden második szava haq, valóság, igazság, tudás, bölcsesség...

...A misztika a határterületek tudása. Ami fölötte van és alatta, előtte van és mögötte, amiről megfeledkeztek, és amit kihagytak. Főképpen, ami kényelmetlen és kérdésszerű és félelmetes és bizonytalan. A misztika nem természeténél fogva homályos, hanem tárgyánál fogva az, mert mindig avval foglalkozik, ami - akár szándékosan, akár tudatlanságból - homályban maradt...
....A szufi azzal azonosítja magát, ami nem én, mert az én előtt van. Az állapottalannal. Lefejt magáról mindent, ami tulajdonság, ami minőség, ami nem Isten. A fana a megsemmisülés tudománya, visszatérés a primordiális kezdettelenbe. Ennek az alapállásnak mathematikai jegye a zérus. Minden más hagyományban az alapállás az Egy, a legfőbb szellemmel, Brahmannal, Atmannal, Istennel való egyesülés. Csak a szufi nem egyesül, hanem elmerül a fana-ban.  
"A teremtmények állapota változó, a szufinak nincs állapota." 
"Úgy élni, hogy ne legyen semmim és ne legyek senki."
... nem ezen a világon vagyok otthon, nem a pokolban, nem a paradicsomban ... az én helyem a nemhely, nyomom a nyomtalan, se test, se lélek..."