Mila's Diary

Mila / cca 1988 :)

Szerencsésebb, ha már az ember/a macska fejben él, azt nem keveri a valóssal, a bentet a kinttel*, ha M nem megy a hegyhez, és viszont..., mert abból csak csalódás, feszkó, meg nyafogásos önsajnálat fakad.
Kedves A! igazán varázslatosnak tűnt a felbukkanásod, mintha én magam, a rádgondolásommal idéztem volna meg mindezt, ezerötszáz kilométert győzve le így. A nap is annyira hétágra sütött, jó volt megölelni téged, a mosoly is olyan erővel és ellenállhatatlanul ömlött..., de aztán el is múlt minden, lehet mondani szertefoszlott, volt már ilyen érzékcsalódás máskor is, mikor a tekintet árulkodott, hogy az aki... az már valaki más. (pedig nyilván nem...)
Volt még egy apró déjà vu is, ahogy a kertben önfeledten fotózkodtatok, meg reptettétek a kis helikoptert, - vicces nagyfiúk, de ez is inkább a távolságokat növelte, áááá visszavonulok saját jól-rosszul belakott dimenziómba, hiányaimat nem szaporítom tovább.
---
*am meg valszeg ez is, az is fikció :)