Most tűnt fel nekem, hogy a nevedben benne van a [bordeaux] Vagy nem? na mindegy, ez most amúgy csak félrevisz vagy félezer kilométerrel.De kezdem az elején. Elmúlt napokban nemegyszer, kedves ismerőseim mosolyából villant elő a tiéd... és ebből arra következtettem, hogy hiányzol. Vagy hogy ez egy jel, remélem nem baljós. A felismerést terv követte, hogy levelet írhatnék neked. Aztán úgy esett, hogy nem találom az e-mail címedet, és gondoltam küldök neked virtuális palackba zárt üzenetet itt... Milyen varázsos lenne, ha ez jutna el valahogy hozzád, és olvasnád ott a messziben. Azt remélem, még mindig a pálmafás tengeres vidéken élsz, dolgozol. Jó lenne tudni, mi van most veled, hogy érzed magad, jól vagy-e? Készülnek-e a különleges bútorok, vagy festesz talán? Hogy szolgál az egészséged, meg ilyenek... Vagy, ha már te nem jársz felénk/felém, fel lehetne keresni téged ott, ahol. Mert persze személyesen beszélni lenne mégis az igazi. Ott a plázson, kis tábortűznél, hajnalba nyúlón.
És addig is, míg találok egy működő e-mail címedet, a rádgondolás útján látogatnálak, remélem nem rosszkor, de majd jelzem, ha érkezem. Ebben amúgy is gyerekkoromtól fogva jó vagyok.
Kedves A., most becsukom a szemem, felcuccolok kerekeken guruló kis házikómra, - nem tudom, L-nek is lenne-e kedve betársulni mellém, - mindjárt indulok úttalan, ember, autó nem járta utakon, madárdal és a kipattanó rügyek neszei között... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése